Hajdu Erzsébet: Pillanatra (Három vers)
négysoros
ég üvegéből felébred az emlék
zöld suhogás tavaszt ígér
rügyekbe törnek az águjjak
és a magokban szelíd remény
pillanatra
reggel megfőztem a kávét
majd elnevetgéltem a rigóval
s ahogyan hozzám ért
a színes napsugár
apró virágokat ringatott
két szemem tükre alatt
csak egy pillanatra
röpke pillanatra
összerendeződött a világ
aztán a mulandóságba mégis
beleborzongott a határ
hiányból
az a régi kert a nagy diófával
a fogyó fogsorú kerítés
görbére taposott utak
mellettük vörös vergődésű pipacsok
csalántól hólyagosra csípett lábak
ház a tisztesség fehér színével betakarva
a barna gerenda
szorgalmas szúpalota
és az áldott belső falak
rajtuk keresztre feszített örömök
imában megpihent ujjak
mennyire hiányoznak
aztán a szűrt derengés fátyolát
máris szétfújja a szél
Hajdu Erzsébet a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
