Száva Csanád: Hamu a szélvédőn
Gépkocsivezető – a főnöke így mutatta be. Andrisunk a gépkocsivezető. Mátészalkáról pontban 6:00-kor indult. Nála voltak az iratai: személyi igazolvány, menetlevél, kiküldetési levéligazolvány. Egyszerű khaki kabátján ott volt a karszám, rajta horogkereszt. A 1428-as beosztott, határozott idejű szerződésű. Feltette, majd visszapillantótükrébe sandítva gondosan megigazította sapkáját, amelyik csak annyiban különbözik a rendőrök tányérsapkájától, hogy ellenzője fölött sárga csík fut körbe, rajta pedig apró horogkereszt és semmi más. Mindig elfogta a rettegés egy pillanatra. Ilyenkor indulás előtt mindig eszébe jutottak a Mostari katasztrófa felvételei – ötvenegynéhány autó egymásba szaladva, több tucat halott szerte a fűben, kiterítve. Gázt adott és hosszas kanyargózás után végre ráállt a Nyíregyháza-Borsabánya autópálya-szakasz első részére és elérte a 160 km/h optimális sebességet. Ha minden rendben, seperc alatt Szatmárnémetibe érkezik. Rakománya mibenlétéről nem volt tudomása, a főnök viselkedéséből arra következtetett, hogy fontos, és nem késhet.
Európa legnagyobb kéménye. Rögtön megpillantotta, ahogy bekapcsolta a Nemzeti Rádiót – az autó természetesen fel volt szerelve rádióval. Nem értett németül, úgyhogy ezt hallgatta, de most a kémény ragadta meg, amelyik a legnagyobb volt, persze ha nem számítjuk a Birodalom ennél jóval magasabb kéményeit. Látott is egyet Germania-ban. Ez nem érhet a nyomába. Ködös, idegborzoló idő, bolond széllel. Valami furcsa érzése támadt, mikor füstfelhőt pillantott meg maga előtt, majd a szélvédőn halvány koromfoltokat kezdett festegetni a köd, a szél és a megbízhatatlan esti fény.
A legjobb emberük volt a vállalatnál. Legalábbis ezt suttogták. Megbízható és strapabíró emberre volt szükségük. Sokáig nem találtak ilyet, nem mindenki vállalta a nyerges vontató vezetését, a 160 km/h legtöbbjüknek sok volt, inkább üldögéltek egy rideg hivatali irodában és véghetetlen horogkeresztes okmányokat gyártottak. Őt elfogadták. Vagyis, tulajdonképpen majdnem kényszerítették belőle, hogy elfogadja. Mégis szabtak végül egy feltételt. Változtassa meg a nevét. Bagosianból Bagdy – ez volt a javaslatuk. Belement. Ez volt az első nagyobb útja, izgult is rendesen. Váratlan problémáktól félt, sőt gyanakodott valamire.
Jól indult minden, termoszában a Julius Meinl kávé, dupla adag. A MOL-kútnál vásárolta potom 2 pengőért. Ahogy megkortyolta, bekapcsolta a Vörösmarty Rádiót. Más opciója nem igazán volt, a Nemzeti Rádió kizárólag híreket sugárzott, itt legalább nagy ritkán hallott egy-két népdalt, vagy elkapott egy-egy részletet a Zalán futásából. Auto Union-ja jól futott. Aztán mégsem ment jól a dolog.
Tulajdonképpen nem történt semmi baj. A köd miatt Bagdy egyre rosszabbul látott. A szélvédőn pár csepp jelent meg. Bagdy megnyomta az ablaktörlő gombját. Furcsa csíkok jelentek meg az ablakán. Még mindig látta a kéményt, ezt a hatalmas építményt. Alig hagyta el Mátészalkát és máris furcsa dolgok: ez a hülye korom, mindjárt alig lát ki az autóból. Jó lenne megállni, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Úgyis minden rendben lesz. Végigmegyek, ez az első utam, jól kell menjen minden.
Egy pihenőhelyen három piros-fehér-zöldre pingált pad árválkodott és egy hatalmas betonasztal. Elővette a gyulait is. Körbejárta kamionját, nem talált semmit rajta. Az Auto-Union motorja jóformán fel sem melegedett. Valami bűzt érzett, nem értette, mi lehet ennyire undorító. El is tette a gyulait és a nagy darab fehér kenyeret is. Fehér köpenyes alakot pillantott meg, a mellékút felől jött. Valamit cipelt. Egy szanitéc.
Rég nem beszélt már senkivel. Hé, maga, szép jónapot. Mi járatban erre? A szanitéc megtorpant, majd intett valamit. Egy döglött macskát. Azt hoztam a kórházból, itt van jobbra a szeméttároló. Andris nem is vette észre eddig a szeméttárolót. A bűz ellenkező irányból jött. Pedig ez a bolond szél össze-vissza fúj, azt se lehet tudni, milyen irányból.
Mi ez a bűz, ez a korom vagy mi? A szanitéc megtorpant és merev arccal bámult Andrisra. Nem tudja? Maga tényleg nem tudja? Nem idevalósi? Jobb, ha nem is tudja.
Andris szájához emelte a kezét. Szemeit kicsit megdörzsölte. A rádió hangja kihallatszott a kocsiból. Bemondták, ma, 1967 október 15-én van a Teheráni szerződés huszadik évfordulója. A Japán Császárság és a Birodalom ünnepel.
A szanitécnek rossz napja van. Látszik az arcán. Andris visszaülni készült. Sejtett valamit. Elszállni látszott a jókedve. A szanitéc nem hagyhatta ki a lehetőséget, ma is, mint minden nap, egy gorombáskodás összejön.
Ember, ha nem tudná, ma retard-nap van. Ma őket égetik.
Száva Csanád a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Szemétégető (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
