Kiss Gabriella: Elmúlóban, születőben
A délután fényei. Surrannak, s megcsúsznak
a sarokba állított pálma fáradt, érdes levelein.
Kint ugyanez a fény cseppen le narancsban
a tölgyről, eteti a szarvasbogarat, időt őröl.
A csatorna partján vetkeznek a gesztenyék,
szégyenlős pírjuk hamar megadja magát
az ősz eleji barnulásnak, körülöttük a lég
avarszagtól terhes. Ilyen áldott állapotban
rendez kavargó fesztivált a még langy fuvallat,
röptet sok apró bogarat, szórja szúrós borsként
fekete szembogárba. Megágyaz, mire jön a tél,
hogy szokjuk a vermes hideg tűszúrásait, ami
majd kikapargatja szemünkből a bágyadt álmot,
és helyette hímez tiszta, éles tekintetet, mellé
didergő párát lehel az ajkunk köré. Bor és forró
tea lesz jutalmunk, gyertyafényes, meghitt otthon.
Most még cirógat a meleg, de ereje fogytán
gyakran kezére csap egy-egy villám, viharok
rendezik az utcát és teret: a letört ágak között
friss kalács-, parfüm- és füstillat hömpölyög.
Gyöngyözik a vajúdásban, ami változó s örök.
2018. szeptember 10.
Kiss Gabriella a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2017)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
