Kutrovátz Renátó: Félelem (Két vers)
Papa
Poros videokazetták dalolnak,
s újra érzem meleg tekinteted.
Ha hátba szúrnak is sokan,
veregesd vállon őket, ezt tanítottad nekem.
A por körvonalaidra ül,
ott bóbiskolsz még a fotelben.
Fekete szárnyak csapkodnak a Nap körül,
ez a gennyező harag elviselhetetlen.
De a poros videokazetták dalolnak,
s újra érzem meleg tekinteted.
Kapok egy morzsányi nyugalmat,
ahogy némán ballagok a temetőbe.
S ott utazol már a fehér tengeren,
csillagokból épült vitorláson.
Büszkén feszítek melletted,
tudom, most már felfedezzük a világot.
Félelem
Otthon vagy, mégis elveszel;
ismerős minden apró részlet,
de az összes fal idegen,
s lépteid előtt lapul a félelem.
Nem vagy önmagad, de saját bőrödet hordod,
a nevetésed visszhangja se a régi már.
A szíved több helyen is foltos,
mert egy ismeretlen korban jársz.
Szemetedbe dobált évek között
összegyűrt emlékekben turkálsz;
a véletlen egy mosolyt eléd söpör,
nem a múlté, se a jelené, de megbabonáz.
Kutrovátz Renátó a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Videólejátszó és kazetták (faktor.hu)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
