Ispány Marietta: Szavak a fényből

Kedves Vásárlónk!

Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik.

Számlaszámunk:
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány

A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni.

Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni:
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762

Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat.

Versek

115 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-7137-01-1

eredeti ár: ~~2990Ft~~
webshop ár:
2390 Ft + 815 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Ispány Marietta költészete napbíbor, mennyfehér, patakzöld, álompiros, lázbíbor színekben pompázik. Önmagán keresztül szűri át a fényt, s így törnek elő belőle a szitáló vallomások, átpettyezett hangulatok, a pamutrózsás szerelem, a természet látomásai.

A Szavak a fényből istenfélő-emberféltő versei csendben artikulálódó alkotások. A föld-menny koordinátorai jelölik ki számunkra azt az olvasói pozíciót, amelyből érdemes szemlélni a kötetet, melyben a szerző kikiabálja a hangokat, s kiszínezi számunkra a füstfehér szavakat.

A Votin Dóra képeivel illusztrált könyv a szerző első versgyűjteménye. Aki elkezdi olvasni a kötetet, nemigen teszi le egykönnyen. Kívánom, hogy az olvasó mihamarabb rátaláljon ezekre a sorokra:,

»Felkötöm a sebes eget, / föl a halál keresztjéig. / Azon túl az életemet / szúrom a mély föld színéig. / Ott tépem le a fény sebét / a pokol sebén átzuhanva. / Ember leszek: átok és menny. / Az élet vizén kisarjadva.«

(Lajtos Nóra)

Két vers a kötetből

A fény felé

Az éjbe sűrítem az éjt. A tintacseppek
belefolynak a tenyerem tintájába, ereim
összekapcsolódnak a fekete végtelennel.
Lüktetésben iszom a levegőt, mögöttem
és előttem csónakázik a tér. Belesimulok,
a keringés minden perccel sötétebb,
átérzem a massza érintetlen fényét,
a sötétség lendülő hajszálain hatolok át
az érintetlenbe, tágulva, szabad nyílként
gubancolódva a háló hálózatában,
csillagtöredékként, a részek egészében
kitágult idővel átlépve a határokat,
egyetlen pontként zsugorodva a pásztázó
csillagok közt, belehullva az éjbe,
a pupillámon is túl.

Ember leszek

Napot töltök vaspohárba.
Ott gyújtom fel a világot.
Cifra virág, koromhímzés
alá festek mennyet, átkot.
Azon is túl, égi vérrel
pokolcsengő hídra lépek.
Ott számolom ki a bérem.
Fényért mirhát: amit érek.

Felkötöm a sebes eget,
föl a halál keresztjéig.
Azon túl az életemet
szúrom a mély föld színéig.
Ott tépem le a fény sebét
pokol sebén átzuhanva.
Ember leszek: átok és menny.
Élet vizén kisarjadva.