Csontos Márta: Tévhitek (Két vers)
Világalbum
Vlagyivosztok és Sándorfalva
között sodródik a tömeg,
a sok smiley álmomban is
kísért, mint vigyorgó, kozmo-
polita szörnyeteg, – a téli fagyban
és a nyári kánikulában ott vonulnak
a kommentekben a felmagzott
hangulatjelek.
Minden csupa önámítás, –
a színes forgatagban színváltós
virágok, viharba gyökerezett fák,
epermintás mosdótálak, keleti
fűszerekkel turbózott ételhegyek,
kutyák mintás téli zakóban,
megsegített, féllábú koldusok,
s az idomárt ölelő medvehegyek.
S te ott szorongsz a Nagy Puzzle
határvonalán mások örömébe
mártva, – nem találod a helyed.
Úgy látod, nem neked tárul az
ég kékje, csak egy hétköznapi
árnyék vagy a Nagy Tömegben,
a többiek hozzád képest magaslaton
állnak; te vagy a perifériára
szorult Egyedüllét, – s ahogy rád
lapátolják a világ virtuális gyönyörét,
jobbnak látod visszatérni abba
a légtérbe, ahol vágyaid visszahúznak
a valóság rothadó, mégis tiszta levegőjébe.
Ott úgy fordítod ki a világot sarkaiból,
hogy a négy égtáj pórusain te húzod
át a tartókötelet, s látod, hogy a másik
fél, csak azért mert magaslaton áll, még
ugyanolyan alacsony mint az összes többi.
Tévhitek
A Képzelet elront téged,
Valóságod nem érzékelem,
ott állok a határvonalon,
keresem rajtad ami nincs,
ez az Idő bosszúja felettem.
A nem létező végességben
mindennek nevet adok,
s mikor végre látok valamit,
kabátnak szabom az árnyalakot.
Láncokat hazudok magamnak,
s ha fényembe csorog a sötét,
próbálok lazítani a kontúrokon,
s hozzám igazítom a világ közepét.
Önjelöltként vagyok esélyes
a versenypályán, nálam a lélek-csomag,
lejárat előtti értékeim kedvezménnyel
árusítják kóbor, nevenincs angyalok.
A Végső Rosszban ott áll Isten,
de én már nem akarok lázadni,
belefaragtam a jelenbe a jövőt is,
várom, míg a teret az élet feltölti.
Felszabadítottam a fájdalom
rabszolgáját; ez már történelem.
Félreállok a magam útjából,
s egy személytelen pillanatban
igazi énem magamba engedem.
Illusztráció: Puzzle (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
