Virágh László: Értetek csak lángolni szabad
Gyönyörű gyöngyvirágok, fekete rózsák,
Lángoló tulipánok, nem is valóság,
Ifjú éjszakáim forró álmaiban,
Mint eltűnő tündérek suhantok tova,
Lobogó hajatok zuhatagja borít,
Betakar, mint áradó folyam, elragad.
Epedek-sepekedek, vágyam fojtogat,
Míg dobogó szívem már csaknem megszakad,
Itt vagytok, öröklétű lélekvirágok,
Titokzatos, álmaimba-rejtett lányok,
Ringattok, csókoltok, felzaklattok,
Vérrel, varázzsal, jéggel, parázzsal,
Elemésztetek, felélesztetek,
Tüdőmmel lélegzetek, szívemmel szerettek,
Széttörtök, összeraktok,
Velőmmel, agyammal mit akartok?
Ha kérek, nem adtok,
Ha kerüllek, lábam elé omoltok,
Öleltek, öltök, haltok, éltek,
S ha jön a hajnal, elenyésztek.
2019-09-26 éjjel
Illusztráció: Fekete rózsa (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
