MÁTYÁS B. FERENC: VERSEK
MAGYAR NÓTA
magam
ítéltem sorsomat
országos szobafogságra
nem a cipőtalp drága
nem is javítása
szívem is olcsó
drága hazám
fáradtÉdenem
borotválkozáskor
is alig győzöm
magam mentegetni
s visszafogni kezem
magyar vagyok
Uram tarts velem
saját nótánkat
elhúzni –
HAZAFIAS ANDALGÓ
… nem kenyerem
nem teszem/veszem
inkább azt írom
mit elvet a szívem
szólj hazám selymesen
ne köpjed szádból szavad
súgjál üvöltve bár egyszerűbb
ha egyszerűen visszaharapsz
végtelenítve mint egy sóhajtás
ha kiürül lyukas zsebed
vagy lelked s nem marad
semmi más mint hiányzó
szereteted
légy akár béka/királylány/ígéret
ünnepekkor főzz jó zsíros békalencsét
meztelen csúszós csiga/nokedlivel
összefusson nyálunk ha köpnénk
s ha nyelnénk esmét és esmét
fél süket fejemben
összhangzat/virtuóz zümmögő
legyek dalolnak
mintha sérült busz közeledne
vagy eleve elvesztett holnap
s hiába szedném rá magam
újból megtelni szeretettel
mire felépül frissített védelmi falam
egyszer csak kicsattan a tavasz
mint pofon után ajkamon a bőr
és esőre állandósul az ég
mégsem merlek csókkal illetni
lelkem felsértenéd
Hazám –
SZÁLKÁS BÚCSÚ
mint rövidlátó
önmagát feláldozva
fájintos medret mos
sodrába fodrozódva
úgy terelgeti vizét
nyugodtabb álmaimban
Bethlennél a Nagy Szamos
a Bilak hegy magasából
barna könny/özönnek tűnnek a vizek
Paducokat/Sütőket/Csukákat/Harcsákat
és colos Márnákat fényeznek
benne az istenek
félévszázada
készülök vissza látogatni
de álmaimból csak kihűlt
időmorzsalék maradt
a Bethlenbeli Bilak hegy alatt
lelkemből fodrozó Nagy Szamosban
engem könnyeznek a napfényben
meg/megcsillanó
halak –
Illusztráció: “Saját nótánkat elhúzni” (fh.: Soutine, Kinjiro)
Ezek is érdekelhetik!
Illyés Gyula: Koszorú →
Wilhelm Ottó: A sámán küldetése →
Madách Imre*: Nem féltelek hazám! →
