Széchenyi István: Ima

Mindenségnek Atyja – imádott minden századokban,
Minden égi pályán –
Áldottak szentek, bölcsek és vadak:
Jupiter, Jehova, egeknek Ura!

Első ős oka mindennek, ami van – aki senki nem ért!
Ki összes érzékem uralja, s úgy foglyul ejti,
Hogy semmit nem tudok, csak hogy Te jó vagy,
Én pedig vak!

És mégis megajándékoztál ebben az árnyékvilágban:
Kettészedhetem a jót s a rosszat –
S míg a Természet végleg a Sorssal eggyé sodortad,
Szabadságot adtál az emberi akaratnak.

Amit tenni sugall a lelkiismeret,
Vagy amitől viszolyogtat:
Erre jobban taníts, mint hogy a poklot kerüljem
Vagy világosuljak a mennyben!

Ne hagyd, hogy amit jóságod szabadon ad,
Elpazaroljam, tudatlan ellenezzem áldásaidat!
Istent megfizette már, ha felfogta őt az ember –
Ajándékaid élvezni: az a mi észlelésünk!

Ne engedd, hogy jóságodat a törpe Föld
Parányi mértékei mérjék –
Vagy azt higgyem, Te csak az emberek Ura vagy,
Miközben napok milliárdja kering körülötted.

Ne tűrd, hogy ez a gyönge remegő kéz
Úgy érezze: Te hajítod a villámot,
S hogy Te hozol kárhozatot embertársaimra,
Akikről tudatlan azt hiszem: ellenségeid!

Ha jó úton járok, adj új s új kegyelmet:
Maradjak ott tovább is, ahol vagyok.
De ha jártom hamis, akkor oh! Tanítsd meg a
Szívem: találja meg a jobbat!

Óvj meg a hiúságtól, a gőgtől,
Ments meg a romlott bosszúságtól,
Hogy bölcsességed megfosztott engem valamitől,
Vagy hogy jóságod céljától megvakultam!

Taníts meg viselnem idegenek bánatát,
Felfognom idegenek hibáit, eltakarnom –
Amit másokkal szemben érzek, érjen
Engem is a részvét, az Isten-megbocsátás.

Lélegzeted éltet, általad éltet a lélek:
Jót tenni nem vagyok egészen reménytelen –
Oh vezérelj, bárhol is legyek, tetteim
Hozzád érjenek mindennap, élet és halál között.

Adj békét, kenyeret, add meg
Amit csak adni tudsz javaidból –
Jó vagy rossz az én csontjaimnak,
Add meg, tagadd meg, akaratod szerint.

Hozzád, akinek oltára minden Térség,
A Föld, az óceánok, a szférák,
Hozzád szálljon a Természet összes sugara,
Dicséretedet zengje az összes teremtmény!

Szegényen, görnyedten, bánatban, fájdalomban,
Hogy gyakran mások kárára használtam áldásod,
Összes adományod – itt állok előtted, Hatalmas
És reszket a lelkem: rossz voltam, semmirekellő.

De nem félek, mert Te vagy a bírám,
És átlátod szívem, egész életemet –
Mert Téged se bosszú, se szenvedély nem
Térít el: Te jóság vagy, igazság vagy, szeretet vagy.