Vitéz Ferenc: (Arany)hálóban madárhal (versek)
Madárfogság
Az aranyborítású ünnepekkel
a rozsdát nem lehet eltakarni,
mert már a rozsda rágja lelked
az öltönyös vasárnapok alatt. –
Ezzel szemben a rozsdaborítás
néha titokban tartja az aranyat,
pedig a téli hóhalom is hagyja,
hogy lélegezzen benne a tavasz.
Vérző madártollaidból se tudsz
aranyos szövésű páncélt varrni,
vérteden már az előtt átüt a vér,
hogy döntés születne: meghalni
kell, vagy képes leszel magadról
a fáradt rozsdákat is levakarni.
Fogságodból csak így menekülsz,
te, aki eredendően madár vagy:
ha tavasszal majd arany esőben
virágzik meg újra görcsös ágad.
Aranykalitkában…
(Madárfogság 2.)
Aranykalitkában semmivel sem
jobb egy madárnak, mintha épp
a berácsozott, nyirkos szobában
röpködne a penészes kredenctől
az omló vakolatig; vagy a nyári
kertben, ahol sűrűn szőtt hálók
választják el az eget a fáktól…
Némelyik már nem emlékszik
arra, hogy milyen volt az ég
tágassága. Magvakat szórnak elé,
és hálából dalolni fog. A kalitkán
kívül álló ilyenkor azt gondolja,
hogy milyen boldog ez a madár;
és milyen nagyszerű, hogy „az én
madaram” soha nem szenved
hiányt semmiből. Nem hagyom
éhen vagy szomjan halni, és lám,
még a kalitkája is aranyból van
nem pedig holmi rézből…
Hálóban madárhal…
(Madárfogság 3.)
Liliomillat árad a víz fölött.
– Ez itt a nyugalom, cselló
mély búgása álomba ringat.
S a liliom illatától a madár
megszédül. – Ez itt a halál:
magába zárja a titkainkat.
Köd gomolyog a víz fölött.
Ködből szőtt háló feszül
a csillogó tükör-fodorban
és felhők fodrozta égben.
Haldokló sirály lesz a zöld
nád kalászvirágába hullva
az én kis büszke szürkeségem.
Madársóhaj feszíti szívemet.
(2020 őszén)
A nő máshol
Sári László könyveivel a polcon
(Uzonyi Ferenc festőművésznek)
– részlet –
A szépségnek nincs kiterjedése,
csak áramlása van, mint a víznek.
Megismerheted ugyan a partjait,
de kifolyik a kezedből, aztán a szíved
melege fölszárítja még az emlékét is.
Ezért amikor a szépséget keresed,
szeretnéd, ha magad is vízzé válnál.
(Régi emlék)
Tamus István grafikái mellé
– részlet –
Már nem is tudod, hogy mikor.
Nem emlékszel a helyre sem.
Mégis oly élesen hasít beléd
a sejtelem, hogy most ugyan-
azok a madarak énekelnek,
mint akkor.
Prímszám
Üzenetek Kismarosra
Szakolczay Lajosnak
– részlet –
Ha egyszer tényleg egy szám
lesz a neved, gyönyörködj
kivételes helyzetedben,
mikor majd csak önmagaddal
és Istennel leszel osztható.
(2019. december 3.)
Illusztráció: A halászkirály, a vizek lilioma meg az aranyháló (fh. Ohara Koson)
Ezek is érdekelhetik!
Benyó Tamás: Jelenkor →
Bolla Csaba: Katalinra emlékezem (két vers) →
Botos Ferenc: Miserere, Naphimnusz (versek) →
