Hegyi Botos Attila: Evangélium (könyv-beharangozó)
A szerző – a Cédrus Művészeti Alapítvány és a Kortárs Könyvkiadó együttes gondozásában az Ünnepi Könyvhétre megjelenő – lírai evangéliuma három könyvet foglal magába: elsőként az Égföldrajzot, majd A barázdából szántott gyermeket, végezetül az Evangéliumot (Szélrajz tűző vízen). A második könyv további öt részre ágazik: a történeti Testamentumra, a zeneszói Orpheumra, a szerelmi költészeti Amor sacróra, az Utána s a Gyermekifjú himnuszaira.
A kötetet az Előszó Öröknyara nyitja, a Végszó Evangéliuma zárja.
Költeményeiből ezúton nyújtunk át párat olvasóinknak.
Öröknyár
S akkor megismeritek,
gyermekek, az arany
nyarakat, napjaitokat,
ahogyan ismerve vannak.
Fürdőzését virradatoknak,
estéknek, az árnytalan
mutatón megálló időnek,
megőrzitek bennrekedt szavait,
ahogy a lángra gyúlt nyárfák
első aranya a földre
hull, a perzselő nap
még egyszer az avarba,
szaporázó szívetekbe markol,
feltépi s magával ragadja
a levelek sajgó ámbráját –
a ti földre szegezett szemeitek,
ahogyan égbe gyűlnek,
s integető aranyukból
sugarakat szálaz
a hazatérő nyár.
Amikor leáldozik
Idehallatszik
minden. A tölgykoronán
elülő szél. A kövirigó
karmainak kopogása
a templom lépcsőkövein.
Bíborok szitakötőpercegése,
érő dinnyék, kövek reccsenése.
A lehunyt nap sugarainak
cirpelése a szőlőtő
gyökerében. Nyelvek,
szavak, suttogások.
A szíve felett dobogó föld.
Az ő földje hangjai.
A kiűzetés
És csak állnak
egymással szemben.
Bő szavakkal a kimagyarázás,
egyre szótlanabbul a csoda.
S ahogy mozgásba hozza a kar,
az arc, a nyelv megannyi színezetét,
mint elhaló fügefalevelet,
ejti, pergeti sorra
verdeső szemérméről a szél.
Körül a kert, a vad s szelíd
a földig ereszti vajúdó lombjait.
Lopózó pírján égő gyümölcsök,
felgyúló esti, hideg szikrák
a láthatár pallosai.
Emeld föl fejed.
Ideje megnéznünk a termést.
Sétálnunk egyet, fiam.
Határfolyó
Sokan jártak hol itt,
hol ott felbukkanó
kanyarulatánál.
Erre-arra szomjasak.
Ittak, merítettek
innen, onnan,
mennyi szomjuk s
figyelmük hossza volt.
Adtak, vettek. Belenéztek.
Láttak, amit láttak.
Hittek, amit tettek.
Gyökerek, nyakak,
cserépkorsók, lábak.
Egész testek. Árvák,
rajok, csordák. Állt el
benne lélegzet mennyei
örömben, örvénylő
fájdalmak között is. Mindjük
arca ott lebeg a vízben,
amely a forrást a tengerhez
köti. Ahogy ennek a csillogó,
párás reggelnek merített
pár sorában, mely ringva elhalad
a holtág mellett, aztán föl,
át a mézelő töltésgáton –
szeme föltelik éggel,
ahogy virágai ágyát
csöndben megöntözi.
Nefer-temu (Folyóég Virága)
El észrevétlen halad
Élet s Halál Háza
alatt. Lágyéka gyolcsán,
bőre rezzenő rezén
derengő Ívcsillag-sugár.
Párálló hajnallal érkezik
a csatornapartra. Pár óra
még. Lányok-fiúk kacaja
gyöngyözzön a vízen,
csattogva pattanjon
mind, délelőttel tépett
lótuszszál. Pár, édesen
bimbózó, makulátlan óra.
Iszapkúpok flamingófészkein,
tollazó palkák papiruszán –
felszakadjon az a lehelet-
finom, ibolyántúli illat.
Ahogy Nefer-temu lelke,
Tűző Vizek Gyönyörűsége
a magasba olvadozva száll.
Umbriai kék
(Assisi, Kr. u. 1206)
Viselte az illendőség.
Vigyázta, el nem nyűtte.
Most leveti s visszaadja
ruháit. Rebbenő kezekkel,
napba borult arccal. Szemében
tavaszi lankák, umbriai ég.
Áll a parázsló templomcserepek
galambbúgásában; áll sugárzón,
szótlan. Az Örök Élet Fája
a néma rengeteg közepén.
Maga a tűz
Míg jársz-kelsz, teszel
szótlanul, belefeledkezel
egy nem múló pillanatba,
s mint annyiszor,
levegőt venni is feledsz.
A legkisebb lélegzetvételtől
magasság gyurgyalagdalára
lobbansz. Maga a tűz.
Csak egy csendülő
mészkavics,
roppanó fenyőgally.
Szerelem ajakra
tolult, óhatatlan
kibuggyant szavai.
Paradicsomi lángnyelvek
gyúló virága. A szikrázó
levegőég sejteti jelenlétedet.
Az Úr kamasza
Én, aki az Úr
ábrándos kamasza voltam,
oly szemekkel jártam-keltem, ahogy az ég,
hajoltam gyúló hajnalokkal,
bucskáztam pezsgő habokkal,
szárítkoztam égkopár, ritkás magasokban,
csillámló idők szellőfuttatott levendulatengerén,
aranyat szitáltam a kéklő nyárba,
a kikelet színeit őszvölgyi ködkupolákba,
s míg szemek hunytak, szemet hunytam,
mint égi óramutatót, fordítottam
a világ tengelyét.
Illusztráció: Könyv-beharangozó
Ezek is érdekelhetik!
Kettős könyvbemutató (Györgyi Csaba, Végh Tamás) | Meghívó →
Tornai Xénia Quasimodo-díjat nyert →
Suhai Pál – Kopeczky Péter: Kis Napút-induló →
