Szauer Ágoston: Félmúlt (négy vers)
Nyomkereső
Vezetőnk álljt vezényel,
e tar fa most a tábor.
Aludj, vagy légy ma éber,
nincs tétje igazából.
Bízzuk homokra, hóra —
nyom lehet bármely szeglet.
Bölcs tanács súgja óva:
minden mindent jelenthet.
Para
Csörtet. Lever szőlőt, diót.
És furcsa, hogy nem ér ide.
Átlóg egy fél dimenziót.
E dobbanás az ő szíve.
Visszatérés
A hall még félig alszik.
Porral libbennek leplek,
az ablaktáblák sarkig.
Kis biedermeier jelleg.
Ez ő. Ma újra dúdol.
Barnállva vár az asztal.
Rossz hőmérő a múltból
egy megrekedt adattal.
Félmúlt
Árnyék a tavon.
Jelenlét.
Lélek települ
le melléd –
illékony e perc,
talán volt…
Létünk poharán
aláfolyt.
Illusztráció: “Félmúlt” (fh. R. Preston-festményrészlet)
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
