Vörös Viktória: Parszifált már megírták
Kormos István emlékére
Folt hátán folt
párcélra varrt bohócruhában
esetlen kamasz
mit keres a Tökéletesek körében?
Hisz nevetnivaló
ahogy elhitetné
érti az udvaroncok nyelvét
Fegyvere játék
üljön seprűlóra
mert ledobja őt a
mégoly kehes lovacska
Jó hogy nem látja apja
anyja se az árvát
kerülnie kéne a pályát
vívóhelyet
Fogjon vödröt
forgácsot szórjon
gereblyézzen
Nem való az ilyennek
a küzdelem
Bohócnak fancsali
lovagnak bárgyú a képe
Nem mulattat eléggé
istállóba vele!
Bolyong kelta erdő
mohos ösvényein
Ott legalább övé
a koppanó kő
vízmosás vigasza
Apró páfrány jelzi
valóba ér a mese
Éhe
szomja
kínja
ő maga
Illusztráció: Parszifál (fh. O. Redon, Kormos-portré, Book of Kells)
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
