Halmai Tamás József Attila-díjas
Örülünk. Új szerkesztőtársunk József Attila-díjához parolával gratulálunk. Mögötte negyven könyv, előtte… Örülünk, no, önzőn is: gondozza immár ő is velünk a Napút Online színes tárát☻ S egyúttal gyengéd szívvel kívánunk: Boldog Születésnapot!
a szerkesztőség
♣
Öröm és ösztönzés
A József Attila-díjról
Váratlan megtiszteltetés ez a díj, az átadóünnepségig (melyen egészségi állapotom miatt Blankó Miklós nyelvész barátom helyettesített – ezúton is köszönöm neki!) nem is mertem maradéktalanul elhinni. Egyszerre öröm és ösztönzés: hogy hathatósabban iparkodjam megszolgálni. Ún. első generációs értelmiségiként (nyugdíjas szövőnő és autószerelő egy szem gyerekeként) családi vonatkozásban érzem a súlyát, tágasabb vetületben pedig a pécsi irodalom elismeréseként is szeretném fölfogni.
Amit hírmutató Facebook-posztomban megfogalmaztam, komolyan gondolom: „Nincs egyszemélyes ember; a névre szabott díjakban is mindig sokak életre szóló munkája, hatása, támogatása és bizalma összegződik. Szülők, tanárok; barátok, kollégák, szerkesztők; élő és holtjaikban is élő alkotók… Köszönet mindannyiuknak.” A jólelkűség energiái nem vesznek el, csak átalakulnak jambusokká, tehetném hozzá. Hozzátéve azt is: az én sosem szubjektív konstrukció – a teljesítmények is mindig többszerzősek, csak végül valaki a nevére veszi a szavakat… Közös díj végső soron minden egyéni jutalom; az oszthatatlan magyar irodalmat ismerik el a személynek dedikált címek is.
Többen szóvá tették a díjazotti kör nemi összetételét. Igazuk van. Szívből remélem, hogy jövőre nyolc női díjazottnak örülhetünk! Kortárs női szerzőkre figyelmet irányító esszéim-kritikáim jelezhetik, mennyire fontos ügynek tartom ezt. Nem kóbor szeszély, inkább programos lelkesedés, hogy külön-külön kötetben foglalkoztam eddig Takács Zsuzsa, Székely Magda, Gergely Ágnes, Iancu Laura (kétszer), Imre Flóra, Szécsi Margit és Károlyi Amy költészetével. – A férfiközpontúságban mindazonáltal nem tervezett galádságot, inkább megöröklött irodalomszociológiai struktúrák hatását és át nem gondolt, avíttasan rossz reflexeket látok – gondoljunk csak a patinás férfiszerkesztőségekre, melyeket a most okkal keserűek mindamellett nem szoktak bojkottálni. (Nem, hiszen szakmailag rendben lévő műhelyekről van szó. S irodalmunk folytonos fiatalodása a nemi arányokat is szemmel látható természetességgel egyenlíti ki. Időnk kérdése, hogy csodáink történjenek.)
Politikai berendezkedéshez törleszkedik, aki állami díjat fogad el? Ez is érvényes és kényes kérdés. E pillanatban – szabadúszó irodalmárként és szabadelvű szavazópolgárként – úgy gondolom: szakmai díjat vettem át, melyre szakmabéliek terjesztettek föl tudtom és biztatásom nélkül, s lobbimanőverekbe sem bonyolódtam. Természetesen tévedhetek, de úgy látom: a politikai döntéshozóknak itt éppúgy csak jóváhagyó – tehát szimbolikus – szerepük van, mint például az NKA-támogatások megítélésekor (melyre kiadók, folyóiratok is pályáznak – kötelékükben a most e díjtól etikai távolságot tartó szerzőkkel).
Sok kérdés van, amin közösen elgondolkodhatunk. A véleménykülönbségek természetesek; végleges válaszok a én tarsolyomat sem duzzasztják. De a vitákra is hajlamos vagyok úgy tekinteni: míg van közös nyelvünk a diskurzusokhoz, az ellentétek is inkább összekapcsolnak, összébb kovácsolnak. Szellemi sokrétűséget simít egy éghajlat alá, s a bennünk élő idegent is jobban értjük, ha a túloldalak beszédéhez nem a tőrélesítők bizalmatlanságával, hanem a tolmácsok érdeklődésével hajolunk közelebb. Bizakodás és bizalom páros játékában muszáj hinnem, miközben – költőtársam, a szintén friss József Attila-díjas Tomaji Attila szavaival – „Üldögélek, mint egy fáradt / növény, pedig reggel, és megint új nap” (Életek hamuja).
Halmai Tamás
Illusztráció: “Halmai Tamás József Attila-díjas”
Ezek is érdekelhetik!
Saitos Lajos (1947-2023) →
Napút-búcsúest 2. →
Könyvjelző (Németh András, Széplaki György) →
