Barna Júlia: az alkony háza
1.
a nap unhatatlan játéka a lombok között
megállít néma csodálkozásra csábít
közel az este mikor a fény átvált vérvörösbe
a természet is az alkonyt tervezi legszebbre
érzelmi összefoglalás fojtott lángolás
már mindent másképp tud az ember
és rejtett értéket talál mindenkiben
talán valami fölösleges ismeret is van bennünk
amit sem használni sem továbbadni nem tudunk
és valami megfogalmazhatatlan
mint a vándormadarak tájékozódási ösztöne
2.
csak a saját határaim között vagyok érvényes
de azok is elmozdulnak folyton
csak a saját szabályaimnak tudok megfelelni
de én magam írom át őket naponta
változó határaim szabályaim között úgy élek
mintha csak visszhangja lennék
valami sokkal izgalmasabbnak
3.
szemtorna fogyókúra az egészségért még van értelme
ha a szépség ottmaradt is a kezdeteknél
a gének rejtett összefüggéseiben
amikor engem összeraktak
a véletlentől nem várhatom
hogy kedvemre válogasson
valami más szempont szerint működik
tiszteletben kell tartani
ha a mágikus vonzerőt kihagyták belőlem
valószínűleg nincs erre szükségem
ha már éppen ilyennek terveztek
nem utánzat nem másolat
így is eredeti lehetek
kérdés hogy sikerül-e könnyek megbánások
és örökös másra vágyás nélkül úgy élni
mintha ez lenne az egyetlen lehetséges élet
és ha újjászületek is
már csak magamat ismétlem
4.
hetvenévesen már nem vesz új ruhát az ember
nem érdekli nem kell
rutincselekvésben kimért nap
semmi üresjárat
régi vers lejárt szavatosság
bármit mond bárki lát
közhelyekbe futó kényszerű társalgás – helyette
megírom inkább az öregség-enciklopédiát
5.
minden drámával van tele
jönnek az utcán szembe
mentő megy mellettem
nem lehet mindenkit megsiratni
bár egy rész belőlem vele megy
vele szenved vele hal
6.
a feladatok sodrásában élek
nem ismerem a napokat elrohannak mellettem
mielőtt valamelyiket nevén nevezném
kapaszkodom a begyakorolt semmitmondó mondatokba
a kezemben fészkelő rutinmozdulatokba
fények metszéspontjában fénytelenül
energiaszintem majdnem nulla
felépültem ugyan valamivé
de egy utolsó mozzanat még hátravan
ami igazol felment vagy megtagad
Illusztráció: fh. R. Magritte
Ezek is érdekelhetik!
Benyó Tamás: Jelenkor →
Bolla Csaba: Katalinra emlékezem (két vers) →
Botos Ferenc: Miserere, Naphimnusz (versek) →
