Németh János: Az Ópiumszívó álma
*
Gulácsy Lajos festményére
Lehet megroppanok a nyomás alatt
lehet az első kába zuhanás után
nincs mitől félnem
kiesik a vakolat a rongyos párkány alól
a fecskék betapasztják a kiáltás ütötte rést
nem kellenek a hangok
nem kellenek a csipkés álmok
Na’ Conxipánban ma nem hull a hó
a kék ruhás nő bárgyú mosolyát
Caligula könnyét nem rajzolom meg
toronyhajú dámák letépett inggallérú
pasikra vágynak én a verebekkel vagyok
ha csendben felszisszennek letérdepel mellém a hattyú
azt hiszem az őrültséget ki lehet húzni a cilinderből
a mutatványos épp most lett fűrészpor
gyantás a hegedű húrja
valamit nyekereg a verkli
talán ő is tudja
Na’ Conxipánban ma nem hull a hó
kiköpött olyan vagyok
olyan lenyalt hajú ügyes vigéc
aki nőre vágyik
csak a csapot felejtettem elzárni
kifolyt belőle a vérem
a szagát nem ismerem
a kölni illata mindent elnyom
a folytatás nem én vagyok
Németh János a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Gulácsy-festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Benyó Tamás: Jelenkor →
Bolla Csaba: Katalinra emlékezem (két vers) →
Botos Ferenc: Miserere, Naphimnusz (versek) →
