Arany Lajos: Filozofáló fruskák és bölcselő focisták

A szemléletes, de öncélúan nagyzoló szavak, kifejezések, a funkciótlan túlzások, áradata zúdul ránk a médiából s terjed a közbeszédben. Gyakori a mai írásban és beszédben a nyelvi fennhéjázás, nagyképűsködés. Példa erre a filozófia szó értelmetlen jelentésbővülése, a szövegkörnyezetbe nem illő alkalmazása.

Sajátos jelentésben alkalmazza a filozófia főnevünket az üzleti élet nyelve: ’működési elvek, törekvések, módszerek összessége’; például: „Cégünk filozófiája: kiváló minőségű terméket adni elérhető áron.” Vagy: „A társaság filozófiája: csak elégedett ügyfelek lehetnek.” A „jót kínálni kedvező áron” típusú, gyakori szlogen mellett egy-egy vállalat, üzlet „filozófiája”-ként többek között ilyen célokat, törekvéseket olvashatunk a reklámnyelvben, a médiában: tisztelet az emberek és a természet iránt, emberközpontúság, az életminőség javítása, eddig példátlan, új innovatív termékek megalkotása stb. Csakhogy ez egyik sem a vállalat, a cég, az üzlet filozófiája, hanem irányvonala, működési, üzletpolitikai alapelve, vezérelve, törekvése, célja, stratégiája, módszere, metódusa, hivatása stb.

S – mint a divatszavak szoktak – terjed ez is, egyre meglepőbb területekre kalandozik el az írásban és a beszédben. Találkozunk vele például Az autósportban: „Remélem, olyan csapattársat kapok, aki nyitott a közös munkára, mert ez a csapat filozófiája” – nyilatkozta egy versenyző. A világháló egy másik oldalán az olvassuk: a rangidős versenyző „kitart a csapat filozófiája mellett: »Amikor elértünk ehhez a szezonhoz, hogy egy olyan autót akartunk építeni, mely erős lesz az egész év folyamán, és ezért végeztünk el annyi változtatást az autó kinézetét illetően.«” Az említett együttesnek talán inkább munkaterve, elhatározása, motivációja, elgondolása, célkitűzése.

De van már filozófiája pl. az esküvőnek, a wellnessnek, a fogyásnak vagy éppen a lazításnak. Sőt: „Ne haragudj, de ez a lustaság filozófiája” – bukkan elébünk a neten.

És persze hódít a ’nézetek, törekvések’ jelentés személyekre vonatkoztatása is. Példa a foci világából: „Az erőskezű szakember saját labdarúgó-filozófiája szerint látott munkához, amelynek lényege: nem kell feleslegesen cifrázni a játékot, az a fontos, hogy legalább egy góllal többet rúgjanak, mint az ellenfél.” Az edzőnek – szabatosan szólva – elképzelése, álláspontja, koncepciója van a szóban forgó témában.

Természetesen nem maradhatnak ki a médiamunkások sem a bölcselkedésből… Íme: „A műsorvezető filozófiája, hogy sokan otthon azért nem készítenek édességeket, mert első látásra igen bonyolultnak tűnnek, de ő bebizonyítja nekünk, hogy a legtöbb édesség elkészítéséhez csak néhány trükköt kell elsajátítanunk”. Itt pontosabb ez a megjelölés: a műsorvezetőnek az a tapasztalatra alapozott véleménye, hogy…; a műsorvezető úgy véli, úgy gondolja, hogy… Vagy: a műsorvezető tudomása (benyomása) szerint sokan…

További hangzatos, egyszersmind mulatságos túlzások a sajtóból: „a színésznő filozófiája az egyszerűség és a kényelem”; „A francia sztár filozófiája szerint az alkohol reklámozása ártalmas lehet a fiatalokra. Az említett személynek vélekedése, elképzelése, meglátása, tapasztalása, meggyőződése, megfigyelése, véleménye, feltevése van.

Egy „17 éves lány filozófiája: légy mindig mindenben őszinte”; egy úgynevezett celeb „filozófiája: a főiskolásokra ráfér az egészséges étel”; Egy internetes oldalon olvasom: „A férfi még nem tett ugyan semmi olyat, amivel megbánthatná, de sosem lehet tudni. Jobb megelőző csapásokat mérni, mint megalázó helyzetbe kerülni – ez volt a lány filozófiája.”

Fülep Lajost, Hamvas Bélát vagy Karácsony Sándort; Augustinust, Nietzschét vagy Albert Camus-t, ha élnének, bizonyára a sárga irigység emésztené amiatt, hogy a citált világrengető gondolatok nem nekik jutottak eszükbe… Komolyra fordítva: az említett lányok egyikének lehet életmottója, jelmondata, a szóban forgó celebnek vélekedése, meglátása, a másik lánynak egy bizonyos élethelyzetre, párkapcsolati állapotra vonatkozó taktikája, elgondolása. De az idézett közléseknek semmi közük a bölcselethez, bölcselettudományhoz.

A filozófia szót tehát tanácsos megőrizni – a nyelvhasználat folyamán – eredeti jelentésében („a természet és a társadalom, a gondolkodás és a megismerés fejlődésének legáltalánosabb törvényeit kutató és rendszerező tudomány; bölcselet”), s nem helyezni át divatkifejezésként – eltérő értelemben – a társalgási, illetve a médianyelv túlságosan jelentésbővítő szövegeibe. Aki mégis ez utóbbit teszi, a fentiekhez hasonló mosolykeltő, sőt kacagtató közléseket gyárt.

Ez az intelem vonatkozik a szó rövidített változata, a filó használatára is. Tudjuk, e – szlengbe illő – kifejezés tartalma nem feltétlenül kívánja fedni a filozófia szóét, inkább afféle értelmet hordoz, hogy ’hosszan elmélkedik, töpreng arról, mitévő legyen’, illetve ’valamiféle problémát gondolkodással próbál megoldani’. De a filózás mégiscsak a filozofálás rövidítése! Amarra és emerre is tekintettel, elfogadhatóknak gondoljuk például a következőket: „filózás az élet apró, de jelentős dolgairól”; „A kisgyerekek folyamatosan filóznak. Később, ha szerencséjük van, meg tudják fogalmazni, és ha még szerencsésebbek, válaszokat is kapnak”; „azon filózik, neki mi is a helye az élet körforgásában”.

Ám az alábbi közlések – a nagyigényű szóhasználat és az ettől igencsak messze álló jelentéstartalom okán – mosolykeltően pontatlanok: „sokat filóztam, hogy nem lövetni, hanem szúratni kéne” a fülbevalót; „hazafelé azon filóztam, mit is készítsek” a szép brokkolifejekből; „Egy hónapig filóztam azon, hogy vágjam-e le a hajamat, vagy menjek el fodrászhoz, vagy növesszem meg”; „Most aztán a fél világ azon filózik, hogy szerződése lejárta után hová mehet jövő nyáron az argentin futballista”; „Hű, de sokat filóztam, hogy kirakjam-e ezt a fotót!”; „Nekem már nincs műkörmöm, és szoktam filózni, hogy legyen-e újra, de mindig arra jutok, hogy nem lesz”.

Ne „filózzunk”, pontosabban ne habozzunk! Inkább cseréljük ki megfelelő szinonimákkal a filózik igét. Például: rágódik, tétovázik, ötletel, töpreng, tűnődik, eszébe jut, eszébe villan, töri a fejét, hezitál, vívódik és így tovább. És akkor mindjárt pontosan használtuk a szavakat.