Mondd meg nékem, merre találom…

Vers szm

június 5th, 2023 |

0

Baka Györgyi: Vissza a szél ringatta mezőkre (két vers)

Fénylő suhanás

Csillagrügyecskék
ragyognak bíbor színű
rózsaszirmokon, ebben
az égő pirkadatban
Hívtál, mentem utánad,
ámuló tekintetemben
vágy és tűnő álom,
követtem fénylő suhanásod
A lélekért szegénység
áttetszővé tesz, az isteni
homály vakító világosságában
érik a sejtek átrendeződése
Itt a hazám az egyesülésben,
a folytonos eszmélésben,
valóságom a szegénység,
védtelenség szememben
Lépésenként követlek tört
köveken át, vissza egészen
az ártatlan odaadottságig,
vissza a szélringatta mezőkre…

 

Várlak vissza

A folyópart bokrai között
virágszirmok lebegnek,
várlak vissza lélegzetembe
szárnyaló reggeleken.
Behúzódom a csönd ölébe,
magzatpózban kuporogva
az áradó hullámzást
magamba zárom.
Töredező szavaimból
szabadba szökik minden
eddigi álmom, szomjazom.
Az ismeretlen érintés
meglep: karmol, fáj, bevérez,
mégis csillapíthatatlan
mozdulás ez a tisztaság felé.
Nem burkolózom többé
árvaságomba, a száraz
alföldi szél viharában
karjaidba bújva lehet csak
így vágyakozni
az összetartozásnak
elveszíthetetlen érzetére,
gyermeki védtelenséggel
ölelődve egy új Kezdetbe.

 

 

Illusztráció: Szinyei Merse-részlet


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás