Siska Péter: „Az álom tárgyai” (versek)
•
Sűrűsödés
Őt várod
a szüntelen harangszóban,
a véget nem érő nyárfa–
havazásban:
egyre szilárdabbá válnak
az álom tárgyai.
Valahol egy vérrög
már útra kelt kioltani minden
fényt, az összes
csillagot –
a napba nézel.
Emelkedik. Ragyog.
Hajnal, hasadás
Az ő álma
a mi ébrenlétünk, súgja
a nővér, aki könnyű, biztos kézzel
köti be az infúziót.
Mosolyog.
Már világosodik. Az értelem
sorban kivégzi
túszait.
Felosztás
1.
Ez vagy csak. Folyamat.
A tükörben valaki más
arcát nézed:
félsz, rádtöri az ajtót a Menny,
kirángatnak az angyalok,
belezuhansz
az égbe –
2.
Szent vagy, a Pokol
összes nyelvét
beszéled:
te mondd, hogy
semmi sem vette kezdetét,
hogy semmi sem
ért véget –
Özönvíz
A tenger,
amit sohasem láthattál,
átzúdul rajtad az utolsó cseppig:
visszatérsz. Mindenhová
csak visszatérsz.
Illusztráció: Nyárfahavazás
Ezek is érdekelhetik!
Benkő Ildikó: kapcsolat (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Hegyre fel (haibun) →
Győri László: KIS ARS POETICA (versek)* →
