Berta Zsolt: „Nem bontok már zászlót, csak ülök a dombtetőn”*
*Kísérlet: egy szerző „bokrosabb megszólaltatása”. Talán követi másik is később (A szerkesztőség)
♫
Végül is elhittem, hogy egész jó dalszövegíró vagyok, de folyton elbizonytalanodom, amikor a rádiókat hallgatom, mert hisz akiknek ott szólnak a dalai, nyilván azok is ezt hiszik magukról, különben mért hagynák, hogy játssza őket a rádió?
Berta Zsolt
Volt már úgy
Voltam már hős, de többször voltam gyáva
Voltam már kedvenc, de többször voltam árva
Voltam már angyal, de többször voltam ördög
Jártam már a csúcson, de többször jártam meg a gödröt
Volt úgy, hogy repültem, de többször, hogy csak másztam
Sétáltam napfényben, de többször volt, hogy áztam
Voltam már jóllakott, de többször voltam éhes
Voltam már közhasznú, de többször közveszélyes
Voltam már ilyen-olyan, voltam már emitt-amott
Volt már, hogy nem voltam, de sose voltam még halott
Volt úgy, hogy megvolt, de mindig elveszett
Volt úgy, hogy válaszolt, de többször kérdezett
Volt úgy, hogy hittem, de többször volt, hogy nem ment
Volt már, hogy hívtam Istent, és volt, hogy az Embert
Volt már esélyem, de épp nem volt alkalom
Bejutottam párszor, de inkább az ablakon
Voltam már szabad, de többször bezártak
Volt úgy, hogy kellettem, de többször leráztak
Voltam már ilyen-olyan, voltam már emitt-amott…
solo
Volt úgy, hogy volt pénzem, de többször voltam szegény
Voltam már közel, de aztán más ért oda, nem én
Mentem már biztosra, de inkább csak reméltem
Volt már, hogy nyertem, aztán megint leégtem
Voltam már indián, de akkor is magyar
Voltam már egyenesben, de sokkal több volt a kanyar
Voltam már vendég, de inkább vendégváró
Voltam már próféta, de inkább rövidlátó
Voltam már ilyen-olyan, voltam már emitt-amott
Volt már, hogy nem voltam, de sose voltam még halott
2019. május 11., Budapest-Szentendre-Pomáz
A dombtetőn
Ennél magasabbra már nem vágyom
Nekem ennél messzebb nem kell látnom
Itt van a kenyerem, a kutyám, a szeretőm
Itt ülök fenn a dombtetőn
A világgal nekem már semmi dolgom
Megváltani, jobbá tenni nem az én gondom
Túlüvölteni a zajt sosem volt erőm
És már nem is akarom, csak ülök a dombtetőn
Ref: Nem hiszek semmilyen reformban
Se izmusokban, se forradalomban
Nem vagyok vevő rá, és nekem sincs vevőm
Nem bontok már zászlót, csak ülök a dombtetőn
Innen látom a falumat, látom a házam
Nem fűt kalandvágy, nincs már lázam
Nem emészt kór, hogy világot kell látnom
Gyógyultan ülök ezen a mini-hegyháton
Itt a helyem, sosem volt máshol
De azt hittem, aki marad, nem elég bátor
Túl messze mentem, pedig nekem ez a harcmezőm
Itt van, amit meg kell védenem, ezen a dombtetőn
Ref: Nem hiszek semmilyen reformban
Se izmusokban, se forradalomban
Nem vagyok vevő rá, és nekem sincs vevőm
Nem bontok már zászlót, csak ülök a dombtetőn
2023. március 16.
16 mondat a baromságról
Ahol baromság van, ott baromság van,
nem csak a szóvivő szavában,
nem csak a vezér agyában,
hívek tapsviharában,
talpnyalók idült mosolyában,
nem csak a szépen
megírt elnöki beszédben,
a megszavazott költségvetésben,
az eladósodott lakosságban,
a kilakoltatásban,
nem csak ott, ahol a törvény készül,
de ott is, hol megszegik végül,
s ahol csak baromság van, semmi más,
ott az országimázs is mi más?
Hol baromság van,
ott baromság van,
nem csak a tömegoszlatásban,
a rendőrök gumibotjában,
ott baromság van
az Országházban,
na, ott aztán tényleg,
nem kihagyva az ellenzéket,
a sok majom közpénzen
csámcsogva a büfében
telózik a sógor ügyében,
hogy nem szakad le a pofátok,
nyomott áron kapjátok ott
a képviselőfánkot,
és ahelyett, hogy dolgoznátok,
komcsiztok és antiszemitáztok,
ami többnyire igaz,
de számunkra nem vigasz.
Ahol baromság van, ott baromság van,
nem csak a vezércikkben,
nem csak a zsidóviccben,
de ott van
a hazáért ejtett könnyes szólamokban,
és ott van
az olyan magyarokban,
akik hánynak,
ha nemzetiszín szalagot látnak.
De a legnagyobb baromság ott van,
hogy baromság jelenik meg nyomtatottan,
nem csak a bulvárlapokban,
ahol kötelező kőhülyének lenni,
ahol a seggfej más néven trendi,
ahol hibás minden írás,
címlapon a zsírleszívás,
egy megasztár és az a celeb,
aki bevállalja, hogy meleg,
de a baromság bizony ott van,
régi, nagyhírű lapokban
is,
és mind friss,
abban is,
melynek haladó szellem egy szót sem hisz el,
s abban is, amit hazafi oly nehezen visel,
mert a baromság nem válogat,
bal és jobb segg alá egyaránt ad lovat.
Bizony ott van,
nem csak a három per hármasokban,
nem csak a három per kettesekben
és egyesekbe gumigolyó ütötte sebben,
ott van, mint piszok a zsebben,
az alsó-felső tízezerben.
Hol baromság van,
ott nem mondhatjuk, hogy
baróság van,
ne mondd, hogy egyszer rendben lesz minden,
hol baromság van, ott jövő nincsen,
ott baromság van, nem csak a könyvben,
amit oly könnyen
adnak ki, bár írójuk egy barom,
könyvénél többet ér egyetlen mondatod
(hogy szerénytelenségem végett ne veszítsek hívet,
fájó szívvel, de elbasztam a fenti rímet).
Hol baromság van, ott baromság van,
nem csak vádló és vádlott igazában,
nem csak a bármilyen hitvallásban,
nem csak a neten, szüntelenül,
ahol főleg névtelenül
szegény anyámat szidják
vállvetve libsik és szittyák,
és akik őket uszítják,
non-stop
pakolnak postot,
okosítva minket
visítva raknak ki linket,
azt meg alul kommentelik,
elvbarátok egymás farkát verik,
s válnak a nemzet fejévé,
a nemzet a fej szócsövévé,
és markukba röhögnek a fejek,
kiket eltart a sok hülyegyerek.
Ahol baromság van, ott baromság van,
nem csak a tévében, ahol
műsort vezet egész akol,
nem csak a rádióban,
a megvett riportban,
a kenőpénz fejében
sugárzott pocsék zenékben,
de ott van a rockban,
az ócska dalokban,
a megcsinált, unalmas előadókban,
és ott van
a járdán alvó
csavargó korgó
gyomrában lötyögő borban,
a kocsmában zárórát váró hajlékosban,
a hajléktalanokban
és az üresen álló nyaralókban,
és ott van alul, felül,
kérlelhetetlenül,
a legrosszabb tanulóban,
az iskolaigazgatóban,
gimnáziumban, szakmunkásképzőben,
egyetemeken, kisegítőkben,
az ovitól a főiskoláig,
az ükapáktól az unokákig,
és ott van
a holnapokban,
a számítógépprogramokban,
minden órában és percben,
a nemzeti alaptantervben.
Árad, ömlik, gerjed,
meg-megáll, agyakban erjed,
terjed,
akár a vírus,
mindenütt fertőz a barom stílus.
Nem csak az árvaházban,
ahol úgy nevelnek,
hogy vernek,
nem csak a bigottságban
alakuló abortuszbizottságban
(ahol a magzat
ugyanezen nyelvi alakzat
alapján lehetne bagzat),
nem csak az egyházban,
ahol a papok,
nem csak a fegyházban,
ahol a rabok
(hangsúlyozom, nem ott vagyok).
És már régóta ott van
a sikerágazatokban,
a magyar foci,
a magyar mozi
egykor nagy volt,
de ott is mindent összebarmolt.
S van még itt egy rakás kisebb-nagyobb dolog,
mi által nyugalmunk folyton kockán forog.
Hogy mi lehet a kormányunk és ellenzékünk célja,
vagy amikor nem jön le a keménytojás héja,
vagy hogy nyugodtan nem is tüntethetünk,
mert elénk áll, eltakar,
publicitást akar,
ki ellenük van, de nem velünk,
s akit ugyanúgy nem kedvelünk.
S még sorolhatnám egész országom,
sőt, túlmehetnék minden határon,
mert a baromság nem ismer nemzetet, fajt,
németet, jenkit, oroszt és magyart,
angolt, olaszt, zsidót, franciát,
románt, arabot egyaránt hat át,
üzengetnek innen-onnan,
pedig nekünk
nem kell segítenünk,
a baromság köszöni, ott is jól van.
Ahol baromság van,
ott baromság kíséri
minden léptedet,
tépheted
a szád
egy életen át,
hiába
esel ebbe a hibába,
végül úgysem bírod,
szarvába dőlsz, megássa sírod,
neked véged,
mint a botnak,
ő túlél téged,
nem okollak,
mert halhatatlan, te meg halható,
csak kis ideig vagy hallható,
s légy erős, nem a te dolgod
lesz megírni a nekrológod,
de majd ő,
a mindenütt jelenlevő,
ott lesz a sírodnál,
s te cáfolni nem bírod már.
S még annyi mindent
említhetnék, de mindent
nem mondhatok el magam,
az olyan modortalan,
hisz van nekem
nemzetem,
sokféle, sokszínű egylet,
s bár a többséggel sosem értek egyet
(illetve éppen ezért,
hogy ne csak az írhasson, ki egyetért),
szóval, aki – így vagy úgy – azon agyal,
miképp lehetne kevésbé barom a magyar,
azt felszólítom, folytassa hát
a baromság lajstromát!
2012. január 9-17. Budapest-Pomáz (HÉV)
