Török Ági: Kifogytam a szóból (versek)
•
Hajnalfény
Sötét zsebbe világos-
ságot gyömöszöl a törtetés
ereje. Susorgó homok, izzó bokor-
karok… Kivágott fa tönkjéből
kígyóág igyekszik ki-
felé a kéreg alól.
Szív alakú levél hever,
alatta rezes futrinka.
Sugárnyalábban
porszemtánc…
Vízesés habja
szivárványt fröcs-
köl a másodpercek
erdejébe.
Rézkilincs mintá-
zata tenyeremen.
Regenerálódik az éj…
Horkanó
figyelem
amint rozsdamarta
falevél
ujját kirángatja
anyja
szorításából és
lepke-
zuhanással horkan
majd száll
vízszintesen sokáig
akár
egy hajtogatott papír-
repülő …
végül a föld vonzása
landolásra
kényszeríti
Bevégeztetett
Időzár
szavak elszaladnak…
kifogytam a szóból
bujdokolnak előlem
csintalan ördögfiókák
bokor tövén értéktelen
értékek sunnyognak:
toll, vadgalambtojás…
sárlavinán csúszik a
legtöbb nappalom s borzong
tátogó mélybe, a konkrét
tervezés fölösleges: mire odaér
az idő, szétkarmolódik a lényeg…
kócos dzsumbuj vagyok
kereszteznek keresztutak, kánya-
kóstolt kiszáradó kutak
körmöm alatt dallamtöredék
falevélre lép egy kerék
taposott fűszálak, taposott
csillagsugár, taposott kavics
fénykövek és kőfények…
önmagát a pára is pazarolja ki-
száradt meder repedezett vég…
Fázom.
Fázom.
Pulóver se melegít.
Jégszálakat kötött
bele az
IDŐ.
Felfuvalkodott.
Parancsoló.
Uralkodó.
Ferdén fordul a
Fény.
szavak elszaladnak…
előlem bujdokolnak…
Vicsorgó
sivár este telepszik mel-
lém, vicsorgó szobában lábát
lóbálja a létezés léte,
töppedő lélek, sorvadó
légcső, odvas csigolya
keserű mondat belek-
be beszorul
ködráncos égbolt
raffolt felhők csíkja,
képzelt kikericsek
kódorgó kankalinok
vigyorog vénség volt
foga a végtelenbe
kövesedett háncsot hán-
tolni nem lehet
ablaküveg belevacog.
Illusztráció: Őszi levelek, részlet (J. E. Millais)
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
