Stonawski József: szerver (versek)

Szerver

Egyes szerveinket talán
még meg lehet
menteni az utókornak,
de összehasonlíthatatlanul
mások vagyunk,
merev-lemezünk csontváz,
képernyőt lélegzünk.
A vastüdő emlékei maradhatnak
az azonosíthatatlanban,
és a vírustalanságot
ne elemezzük nyelvtanilag,
de az emlékezetkiesés ablakában
ne növeljük
a jó kilátás esélyeit.
Ki fog
keresni vissza?

Hozsánna

Benyúlással sem győz a zseb,
hiába, hogy a kézfej sebes,
valamihez képest
apró kis horzsolások.
A háromszög szögeinek
összege három,
felsértett törvények
geometriámból.
Félszavak helyett is,
ha szánt a toll,
az észre nem vét,
forgácsra dőlt szobor.
Amit állítasz:
szálka-szilárd,
és kibontásra vár
a kéreg alatti csend.

Még nem késő

Késő délután.
Belebólint az est.
Igazi közhelyeken:
feltételesen távol
a város zajától.
Kitapintható a csend,
beéri velem,
hogyha én is csak
halmozom a hallgatást.
Kezemmel fűtött
poharak az esték,
oroszlán-üvöltés,
amit rágnak szét
a sóhajok hullámai,
lassú, de biztos
mozdulatokkal,
ahogy egy komp köt ki
a merőlegesben.

Erjedés

Akadozik a nyelv,
megbújik benne,
mint néhány
rothadásra ítélt szó.
Lehetne: akárhogy,
ő mégsem akar
keresetlen lenni,
mint egy hétfői nap.
A szivárvány is más
jelentést hordoz,
lassan-lassan
minden mondatodhoz
kell egy tűzszerész.