Óczy: öt sorban a halálról (versek)
*
hallgatni
hallgatni
nem annyi
mint nem beszélni
hallgatni
annál sokkal több.
hallgatni hűség
hallgatni árulás
hallgatni bátorság
hallgatni bűn.
a holtak is hallgatnak
de tudatosan
csak az élő tud
hallgatni
*
hazamegyek
a hely, ahol élek
nem az otthonom
csak ötvenhét négyzetméter
a harmadik emeleten
de van hozzá kulcsom.
emlékeim őrzője
a város, ahol megszülettem
s ahol minden ősöm
temetőben nyugszik
talán már az sem.
meglehet, csupán illúzió
ha azt mondom:
hazamegyek.
*
ne írd meg
ne írd meg
azt a verset
amit úgy kell
magadból kipréselni
ujjaid tördelve
a billentyűzeten
közben vég nélkül kávét
meg kávét inni
mert éjfél a határidő
és nyomkod az álom.
mikor a dölyfös indulat
eret vág rajtad
véredbe mártja
hófehér lúdtollad
és csak firkálsz
de sehol egy rím
egy briliáns gondolat
csak szavak szavak szavak
kusza strófák.
a verset,
amiből hiányzik
a múzsa csókja
csupán szétcincált
lelked foszlányai
amit senki sem ért
legfeljebb úgy tesz, mintha…
de holnapra te is elfeleded
azt a verset
ne írd meg!
*
öt sorban a halálról
fekete-fehérben álmodom
hogy a halál rám kacsint
egy csésze feketéből,
koffein mámorba bódulok
és megfojt a tejszínhab
*
vérszívó csókja
szívja a vérem
egy piócalány
a végzetem.
holnapra belehalok
*
a sírkert csöndjében
árnyék dobol a kereszten
didergő lelkek
masíroznak az ég felé.
mögöttük a halál bandukol
*
*
Óczy a 2025-ös Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
*
*
Illusztráció: Mokry-Mészáros D.
Ezek is érdekelhetik!
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
Vitéz Ferenc: Szavak és Kavicsok →
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
