Radnai István: Kor a korban (két vers)
kor a korban
a világok átjárhatósága titkok
a szellem magánya érés
amikor görgetnek a napok
nem öntenek el a szenvedélyek
a test már lassan tehetetlen
a szellem ki-be járkál
még nem hanyatlanak az évek
átjár a világok közt bölcsen
két lábbal a földön
mégis a csillagok közt
amikor túl szöksz az univerzumon
s meglátod ami lehatárolt
akkor megnyílnak a világosságra
széles elképzelt ajtószárnyak
késő
szerelmes erdő kihajt a sok levél
amikor tavaszi örömtől a rügy kicsattan
nézz a földre nézz a fák alá
látsz még hosszéletű ibolyát
aztán rád zárul koronája
betakar a tölgy
a bükk vigyázzban áll már
századok vére levelén
most szabad vagy
ne gondolj történelemre
hagyd el a felhőt a jövőt
szélesedik előtted az ösvény
mi történt máris lehullt a lombozat
a völgyben sűrű levél sárgul
ott ősz van itt a tél közeledik
felejtsd el hogy a tavasz csak
álom nyáron még tart a szerelem
a zsebkendőt nem találom
öregszik testem didereg
Illusztráció: W. G. Gaul-festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
B. Tóth Klára: Lajos királ imája →
