Horváth Ferenc: Újévi szonáta
(Három tételben, három különböző versformában)
1.
Tudjuk, a szívbe szorulnak a vágyak, a vétkek, a titkok,
rejtve dobogva dobolgat a mellkasi éteri kipp-kopp,
s tűnik a tiszta ereknek a mesteri útja szabadnak:
persze a karnagyi tennivalók meg a szívre maradnak,
Lám, koszorúereink, de segítik a vér szabad útját,
s boldog a szívbeli szerkezet is, csuda részei tudják,
mit, hogyan is tegyenek, hogy az isteni jó sikeredjen,
vérteli pitvarainkban, a kamrai ép keretekben.
Ím, vigaszával a szív igazába iramlik a jóság,
véle az égbeli-földi, az emberi léti valóság –
s benne világol a fönti zenének a mennyei fénye.
Szép a világ, ha az út csupa szívbe vezet, szeretettel,
ámde remélni kevés, ugye, kell cselekedni is érte –
úgy a miénk ez a földi idő: lehető lehetetlen.
2.
Szívünk szóljon szépen az új esztendőben:
ne botoljon falsul tavasszal, se ősszel,
tartsa igaz hangját hibátlanul nyáron,
s ha tél hava hűti, akkor se hibázzon!
Akár az angyalok, szívünk úgy daloljon,
mint egy Stradivari, olyan tisztán szóljon,
mint zongora trilláz, mikor jó kéz járja,
ahogy zeng az értőn megpengetett hárfa.
Ahogyan a cselló, jól kezelt vonóval,
úgy zenéljen szívünk, mindegy, dúrban, mollban,
s piano vagy forte, lehet ez is, az is –
csupán egy a fontos: hogy ne legyen hamis.
Szívünk muzsikája sohase hibázzon,
melléfogás nélkül szóljon télen, nyáron,
s ne botoljon falsul tavasszal, se ősszel:
szóljon mindig tisztán az új esztendőben!
3.
Itt az új év! Tegyünk érte,
hogy legyen a szívek réve,
harci dísz hol mind letéve,
s csak jó szándék jut a létbe.
Így álljunk az év elébe,
fussunk nyarába, telébe,
szélcsendjébe és szelébe,
valójába, meséjébe.
Másképpen kell élni végre,
viszályokat félretéve –
s mindig adva, sosem kérve
csillapulhat szívünk éhe.
Illusztráció: Újévi játék
Ezek is érdekelhetik!
Kiss Zsuzsánna: Játékok →
Horváth Ferenc: Magyaros Pi-versek a poézisról →
Parnasszus a pusztai pitvarban (Vállveregetős köszöntő egy népi író századik esztendejére) →
