Aknay Tibor: Mint csendes víz
Vasárnap volt, novemberi hajnal.
A fanyar ősz füstös szürke csendje
még bolyongott a csupasz fák között,
s az utcát szelíden belengte
a jó illatú, újszülött remény.
Még aludtunk, nem gondolva rosszal,
és titkos létünk partjai között,
mint csendes víz fodrozódott álmunk.
Szomszédunk, – kinek rádiója volt –
kopogott a nagyszoba falán.
Az utcán már vonultak a tankok,
gyermek lelkünk jajjal remegett.
Felnőtté váltunk a pillanattól.
Tudtuk, bevégeztetett.
Illusztráció: Płaczący gołąbek pokoju (Franciszek Starowieyski)
Ezek is érdekelhetik!
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
Vitéz Ferenc: Szavak és Kavicsok →
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
