Hegedüs Anna: A bukott angyal (versek)
•
A bukott angyal
Apollion halovány tündöklésben él. Minden villanásban részét hagyja, viaszként folyik az idő síkján. Beköltözik a lángba, mécses lesz az otthona és ha elfújják végtelen éjjellé válik. Nem marad belőle, csak egy csillag az égbolton.
Apollion eledele ambrózia. Ez teszi halandó testét halhatatlanná, elmúló lélegzetét mindenhatóvá. Vétkes nektárcseppekben hullik álmaidba, majd parfüm illatába burkolódzik és dérré lesz a téli fák kérgén. Ő a bűnös természet napalkotó virága.
Apollion orcájára Szeléné hint lágy csókot, majd ezüst szekeréből szelt fényt vet a halandókra. Hangtalan lehelet oltja ki a bukott angyal mécses testében lobogó láng lelket. Egy isteni fuvallat. A kialvó csillagba örök kárhozat költözik.
lélekút
hidegen koppannak a tavasz cseppjei az ablakpárkányon
a kávéskanál nem találja a csésze alját,
a lepedő az idő síkjával együtt foszlik semmivé,
a tapéta sarka kiszakad a fal szorításából
minden múlik, minden ébred
madarak kuporognak a hideg párkányon, várják, hogy elrepülhessenek
szárnyaikat összekulcsolják, tollaikon nyomot hagy a fagy
szürke égboltról rájuk vetül egy marék napsugár
ilyenkor jövünk rá, hogy foltozott lepedőn is lehet aludni,
hogy az utolsó korty kávét úgyse innánk meg
és hogy tapéta helyett mindig is festett falakat szerettünk volna
fényben úszva lélekútra szállnak a madarak és
szabad szárnycsapásaik közt hamvad el a márciusi eső
Illusztráció: bukott angyal
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
