Pécsi Ilona: Csere
Napsütésbe szőtt ábránd
vagy ábránd fonta fénysugár,
valami csillant e lét matt köpenyén,
kezem rajzaihoz simult,
s remény csörrent bennem,
mint egy érme, ha földre hull.
Nem dobták, csak esett,
most markolom,
akár a véletlenek kincsét,
s bárhogy szomjazom,
bárhogy éhezem,
nem költhetem olcsó ízű borra,
száraz lelkű kenyérre,
meg sem tarthatom.
Valaki a sarkon,
az árnyéktalan járdán,
málló vakolat fekete porában
műanyag pohárba álmokat gyűjt,
neki adom.
S a cserébe rám vetett mosoly
titokjóslatát,
hogy mégis boldog leszek,
mint tenyerembe szórt örök morzsát,
holnapom abroszán hagyom.
Pécsi Ilona a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
