Babics Imre: Holfény
Ecsetvonás
Akárha üres csigaházon a holdfény,
jelenbenátvonult lelkemen
jelenbenlassan a sugallat,
jelenbenlehunytam két szemem,
jelenbenlehus ajkam
jelenbenlehuhalkan
jelenbenazt suttogta: ‒ Hallak,
‒ mert ecsetvonást húzott bennem egy volt én:
sörték nesze mint pusztán vágtató ménes,
jelenbenmint húzó madárraj,
jelenbenmint lemming-vándorút
jelenbenegy ciklushatárral
jelenbenlehumesszebb;
jelenbenlehuvesszek
jelenbenmindennél szomorúbb
jelenbe, csak új létem legyen ily fényes.
Lucfenyők
A megdőlt, magas lucfenyők a ház előtt
megdőltelmúlásra készülődnek,
alattuk tovább csordogál a csermely, ők
megdőltviszont iszonyú időknek
megdöltnem lesznek nézői immár;
megdőltaz emberre lelki kín vár,
megdőltlelkét megtagadja ezért,
megdőlts lel önmagában űrtelért,
érzik így is; nem bánják, hogy kivágatnak
pár nap múltán, s hogy nyitvatermő alaknak
megdőltnem kitöltői e bolygón
megdőlttöbbé, s a klímaláz fojtón
nem sújtja őket; …út jön, mit Ő tervez meg:
asztrálágaikkal fölfelé eveznek.
Holfény
Hol hófehér galambokon a tollazat
tornyokmegsűrűsödött
aaaaaaaaafényzuhatag,
aaaaaaaaahol a vadak
csillagvonzás befogta álma igazabb,
tornyokmint porló rögök,
vonuló felhők árnyéka arra görget.
Hol szilánkok, rezgő szoboréi, amit
térbeli kiterjedések összetörtek
tornyoka dongórajok,
aaaaaaaaahol a füvek
aaaaaaaaatükörüveg
tornyok, melyekben sokszorozódik a hit,
tornyokhiszed, ott a jobb.
Hol a tóra hullt havat harang szavának
tornyokvélik a halak,
aaaaaaaaas zúgó delej
aaaaaaaaaminden pehely,
oda tartasz, remélvén, hullámbocsánat
tornyoksúgja: ‒ Vártalak.
Illusztráció: R. Tamás fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
