Csáji László Koppány: Önkényes kicsapódás
mint bogyóra harapva
fénytől bicsaklik arcom ajkadra
keserű magmától lüktető
rügytelen párnák paroláznak
s mint bohóc ha orrát leteszi
sámlira támasztva fagyott
burkaink virágokat veszejt
őrjöngő cimboránk a tél
lám nem vagyok tudatlan
sem körmönfont kalmár
se vajákos látó se rög se
bamba tükre képernyőbujáknak
csak az vagyok aki voltam
ott kaparászva a koszban
remélve félve virágot és verset
nyereségen nem töprengő
ki itt most feszengek
láthatatlant látó csöndet
kikiáltó dermedt dobokkal
fekvő pengetüdőt nyelő
szeretetmágnás rulettasztal
gurul a golyó villannak a fények
hóhér verébszárnyak
várnak heherésznek
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2012)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
