Németh Erzsébet: CSONTIG SZABADON
Kedves Vásárlónk! Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik. Számlaszámunk: A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni. Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni: Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat. 103 oldal eredeti ár: Kiajánlás Németh Erzsébet könyve testamentum. De nem másra, hanem a benne lakóra hagyatkozás. (Bokor Levente) Mustra Mors mea Lásd: Köröttünk unottan keringenek Tavasztalan évek jönnek, Amikor kezedet nyújtod, Olykor hegyek árnyéka vagyok, Mellemben barlang üregül, Elmúltam. Akár a nyár. Titkos mosolyként osonsz Csak ember akartam lenni. Ki Istent magyarázza, Előbb-utóbb úgyis elejted,
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-92-01990Ft
webshop ár:
1590 Ft + 815 Ft postaköltség
Megrendelés
„Egy én nincs. Sok énből való az ember” – mondja. „Gyufát gyújt lelkedben / holnap is a hajnal” – Élet című versének emlékezetbe vésődő két sora. A napkezdet szikrája sejdül a napvég értelmére, miközben a gyufaszál a hajnal körmére ég.
Az örökkön fellobbanó kezdet veszedelmes rövidségébe merészkedve kap a költő az emberi élet igazsága után.
(részlet)
fogatlanodik a tér,
szorongásod ponttá zsugorít,
hogy méltó lehess az égbe zuhanás
pontos menetrendjének
alamizsnájához.
végtelen körökön az istenek…
De eloszlik bennem a kétség,
megnyugszom: senkit nem ismerek.
érzem leheletét a közönynek.
Zizzen az éj, a zúzmarás szalma;
s elvérzik lassan az Élet hatalma…
nem tudom:
felemelni akarsz,
vagy lenyomni a sárba.
tenyerem elterül a réten:
eltakarni Isten szeme elől
mindent, ami szégyen.
ha sóhajtanak a hegyek…
Nem kell több sürgetés, Uram,
már magamtól megyek.
Reményem ágáról
magasra röppen
a fekete madár.
tova a sárguló kerten.
Egy odvas fa mögött állok
talpig árulásban, végzettel verten.
Nevéhez méltó…
Lehet, hogy nem sikerült,
de Istennél a végszó.
mind dadog…
Megmutatja Ő magát,
ha kitárod felé
ablakod.
hiába szorítod oly görcsösen
magadhoz a létet…
Hunyt szemmel Isten
magának már
réges-rég kinézett.















