Simó Edmund: Időminta
Mintát vettem az Időből,
egy kis szelencébe zártam,
figyeltem: múlik, romlik-e?
És türelmesen kivártam,
mint tudós, alkimista pap,
hogy mikor válik arannyá
a kőkor, vaskor, rézkorszak.
Rémséggé vagy párává?
Szelencémben időminta
izzott, párállt, zsugorodott,
lombikom, górcsövem görbült,
de a “lényeg” nem változott.
Állandónak mutatkozott,
időtlennek, folytonosnak,
s megértette énvelem, hogy
örüljek a holnapoknak!
Lombikba zárni nem lehet
az Időt s a Végtelent,
mintát venni az időből
egy egész életet jelent.
Illusztráció: Kémcsövek (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
