Draskovics Edit: Az idő illúziója
Bánki Éva Fordított idő-trilógiájának második kötete az elsőhöz képest jóval kevesebb időt, mindössze egyetlen évet ölel át. De mit is jelent a „pontosan egy év” a kora középkorban, ahol se naptár, se óra, se semmiféle megbízható eszköz az idő számontartására – ahol az uralkodók is úgy „kutyulják össze” az időt, mint az alattvalóinak a tennivalókat kiszabó Riolda.
Idő azáltal létezik, hogy valakinek dolga van. Annak van ideje, akire valakik valahol várnak. A regénybeli asszonyok, Hildi, Riolda, Hanna számára elsősorban a gyerekek teremtik meg a személyes idő illúzióját, és ez akkor is igaz, ha fiaikat-lányaikat cserben hagyják vagy világot látni vágynak. Amíg a gyerekek életben vannak, amíg vissza lehet térni hozzájuk, addig az idő sem vesztheti el érvényét. Ezért lehet Riolda, a Nyugati szél szigete királynőjének vándorlása „pontosan egy év”. Hiszen ünnepélyes fogadalmat tette a gyerekének, hogy hazatér. A körbebebarangolt Európában, a kora középkori királyságokban viszont állni látszik az idő.
A germán fejedelemségek marakodnak, az Európát korábban elnyelni akaró Omájjádok tétováznak, és elmulasztják a kontinens lerohanásának legalkalmasabb pillanatát. A poitiers-i csata után a frankok erőt gyűjtenek, ámde senki sem tudja, hogy mire készül Martell Károly fia. A távoli és hatalmas Bizánc pedig egyáltalán nem törődik a jelentéktelenségbe süllyedt, zűrzavaros Nyugat-Európával. Az idő állni látszik, már-már mozdulatlan Nyugat-Európa falusias vidékien – viszont körben forog a korszak kulturális centrumaiban, a hatalmas város-erődökben, melyek perpetum mobileként termelik újra az embereket. A keresztény Velence, a muszlim Alméria, de a réniens-i kolostor is a körben forgó idő példája. A lopott kövekből épült, halottakból is kultuszt űző, halottak csontjaival is kereskedő Velencében az elmúlásnak nincs igazi értelme. Almériában, a szláv rabszolgák építette falanszter-városban a lányok meg sem érhetik a felnőtt kort, részei lesznek egy gépezetnek, „mely megállás nélkül áldással és gyönyörrel árasztja el a világot” (187).
A trilógia hősnője, a Nyugati szél szigetének fiatal királynője, Riolda együttérzésből, az öreg Hildi gyerekeit keresve vág bele a nagy utazásba. Az eltűnt gyerekek meg is kerülnek: magukba szívja őket a liturgikus idő, a kolostori kultúra – az édesanyjuk még látja őket, de nem léphet velük emberi kapcsolatba. Közben az önfeláldozó Rioldát elragadja a Tökéletes Város tervezője, a Hispániában „szuperagyat” építeni akaró Hákim, az ezermester.
Riolda egy zsidó kereskedő segítségével megszabadul ebből a fantasztikus városból, és még számos életformával megismerkedik, mielőtt visszatérhet a saját szigetére. Az aprócska Nyugati szél szigetén nem papok, hadvezérek, feltalálók, hanem a szeszélyesen változó szél szabja meg az idő menetét.
Nehéz eldönteni, hogy ebben az első kötetnél fordulatosabb, feszesebb szerkezetű regényben kora középkori vagy posztmodern utópiák közt járunk. Hogy a regénybeli közösségek (kommunák?) egy őrült varázsló agyszüleményei, a kora középkori társadalomfejlődés zsákutcái, vagy akár ma is megvalósítható „lehetséges világok”…? De Riolda nem enged az intrikus normann udvar, az almériai embergyár őrült csábításának, és elengedi a füle mellett a velencei ereklyekereskedő házassági ajánlatát is. Aki ragaszkodik a múltjához, annak jövője is lehet – Riolda úgy látja, hogy a túlélés, sőt a személyes élet egyetlen módja, ha hazatér a gyerekéhez.
A minden idegszálukkal a történelemben élő asszonyok, Hanna és Hildi elvesztik a saját gyerekeiket. Az ő életidejüket felőrli a politikai hatalom és az Európát behálózó rabszolgahálózatok. De Rioldának (talán még) van személyes sorsa és jövője. Az ő otthona, jelentéktelen kis szigete félig-meddig még a mesék birodalmába tartozik.
Ebben a fantasyvel ötvözött, nagyszerű történelmi regényben párhuzamos igazságok és az emberi fejlődés lehetséges alternatívái közt bolyongunk.
Bánki Éva: Elsodort idő (Jelenkor, Budapest, 2017)
Illusztráció: M. C. Escher (1898-1972) grafikája
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Kovács katáng Ferenc: Padkára hajt, hogy fölriadjunk →
Ádám Tamás: Halott madarak álmai →
