Szozopol, tengerpart (Poétai plener, 8.)
Poétai plener. Szerkesztőségünk szervezi: kigondol egy élményt ígérő helyszínt, előzőleg megállapodik három-négy költővel, akik – miután elfogadták a játékszabályokat – ránk bízzák magukat, s adott időpontban, megbeszélt helyen: találkozunk. Megérkezünk a helyszínre, a költők letelepednek (mozgásuk azonban nem korlátozott), s harminc percben megalkotják a látvány-idézte verset. Átadják kéziratos művüket. Teremtettünk pici utócsiszolásra is lehetőséget: a poéta másolatot vihet haza – majd küldi a begépelt véglegest. Az eseményt a helyszínen készült felvételekkel dokumentáljuk.
Nyolcadik alkalommal Babics Imre, Jász Attila, Hegedűs Gyöngyi, Hegyi Botos Attila, Ughy Szabina és Zsebők Csaba volt részese e kalandnak. 2018. október 5-én a Szondi György vezette magyar csapat Bulgáriában, burgaszi költőkkel vett részt költői műhelymunkában. A kevés szabad időben átugrott a hét költő a festői Szozopolba. A félsziget partján készültek az alábbi verses pillanatfelvételek. (A szerkesztőség)
* * *
Babics Imre
Akrosztichon Szozopol tengerpartján
Sziklákon megtört hullámok, az égen egyetlen
olvadt kondenzcsík; ki vagyok? kevesebb tarajánál
zúgó tengernek, kevesebb mint megremegő fű
ormokon; elfeledem magam álmatlan ragyogásban,
párjáért kutatok zúgó tengernek a parton,
ott van bennem, elindított és megnyugovásom
látja ugyancsak, a szó ismert, mormolja örök víz.
* * *
Jász Attila
CSENDES SIRÁLY TOLL
Bolgár indián dal
sirály a sziklán áll a szélben
nem boldog nem szomorú éppen
sirály a vízen ringatózik
nem ír és nem is gondolkozik
sirály a levegőben lebeg
nem siet nem késik csak evez
sirály a sziklán áll a szélben
szikla alatta áll a vízben
csak léteznek és hallgatják a tengert
csak vannak nem akarnak látni embert
Szozopol, 2018. 10. 05.
(Fordította: Jász Attila)
* * *
Hegedűs Gyöngyi
Egy idegen nőnek
Verset e helyről nem
írhatok Megváltatlan
minden itt vagyok Még
dolgozom a képen Az előző
hely belém mélyedt
A kislányt az anyjától
elszakítom Egy idegen
nőnek örökbe adom Hogy víz
nem éri a tengertől mégis
göndör a hajuk Maga
a bárány Maga az irgalom
* * *
Hegyi Botos Attila
Mare amarum
Pár hete még
festőlánykák színes fürtje
villózott a parti szirteken.
Most üresek a szozopoli utcák,
s üres melletted a kő,
a sekélyben nem ugrándoz
kisfiad.
Anya és gyermekek
Panagiánál, Sveta Bogorodicánál:
ezt és csakis ezt látod
most is. Odafönn a kutat,
idelenn a sziklafal fügefáját.
A tengerről hírt hozó
ezüstsirályt.
Jövőt, gyönyörűt: az Anyát,
kit Mereskovszkij álmodott.
* * *
Ughy Szabina
Tengervers
Tengervízzel kéne írni ezt a verset.
Belemártani ujjam a hullámokba,
és belesimítani néhány szót a sötét tükörbe:
törött kagylók, fesztáv, napfény-ikon,
— oldódik lassan a vers szorítása –,
fekete sziklák falán zöld moha.
Őrizzen minket a víz emlékezete,
papírnál maradandóbb szövet.
* * *
Zsebők Csaba
Innen még inkább távlatos
Nem dalmát, nem talján,
nem égei,
de görög s bolgár
Tündér-Szozopol
Kinyílok
a sótól, görög mítosztól,
a haltól, bolgár daltól
A sziklán ülünk,
s a megannyi kő:
kapu –
magamba lépek be,
antik szellemekbe,
mai zsibvásárba,
nap-harmóniába
Apróhalak élve, sütve,
sirályszar,
mulatós muzsika,
buja-balga csalga –
de ellazít, kikapcsol,
elemel otthontól
Ám ez is az:
bolgár föld és víz,
ősi szerelmem,
régi létterem,
s ma is lételemem
Innen még inkább távlatos
minden, ami fontos:
sok kis haza,
kis-nagy család,
szabadság,
szerelem,
bűvölet,
révület
* * *
Illusztráció: Sal Antal fényképfelvételei (2018)
Cimkék: poétai plener, vers
