Oláh Tamás: Hidegen hulltak
Mankóval bebicegett egy középkorú férfi,
és Ottó Flattert[1] kereste,
aki éppen a szemüvegét tisztogatta.
A váratlanul eléje került ember
kivette az egyik mankót a hóna alól,
kihúzta magát,
és valamiféle tisztelgő mozdulatra emelte
a szabaddá vált kezét.
Sovány testén vékony, kopott kabát lógott,
nyaka valami pokrócból vágott vastag
sállal volt körbetekerve.
Halkan beszélt, olyan volt a hangja,
mintha csak kilégzett volna,
szavaiból mégis buzogva tört elő
fő tápszere, a bosszú.
Ottó Flatter visszavette a szemüvegét,
és némán végigmérte,
az éledő szikrákat nézte a szemében.
Aztán benyúlt a bordái fölé,
zakója belsőzsebébe,
és egy nagy köteg pénzt vett elő,
leemelt belőle egy keveset,
átadta a férfinek.
Az erdő sűrűje mögül,
a kapu rácsain át ért közénk
a zuhanó Nap utolsó sugara.
Nyugodjon meg,
akik kezet emeltek ránk,
azokat kíméletlenül megsemmisítjük.
A tervbe vett tetthez képest
szavai hidegen hulltak.
A gyűlölet összead, szoroz,
hurkot vet,
s hadarja naponként ítéleteit.
[1] Münnich Ferenc az Ottó Flatter nevet használta, amikor beállt önkéntesnek a spanyol köztársaságiak mellett harcoló Nemzetközi Brigádok soraiba. 1956 november 4-étől a Kádár János vezette úgynevezett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban miniszterelnök-helyettes volt, részt vett a karhatalmi zászlóaljak és a Munkásőrség megszervezésében. 1958 és 1961 között a minisztertanács elnökének tisztségét töltötte be.
Illusztráció: Münnich Ferenc, Leonyid Iljics Brezsnyev és Kádár János (1966)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
