Csirke Zoltán: Foszló cérnaszálon
Süllyedő valóság, emelkedő álom,
mintha csak lebegnék – foszló cérnaszálon.
Önkéntelen szándék, érdekes egy érzés,
testet ölt e versben bizonyosság, kétség.
Hajad hullámhosszán fodrozódik énem,
szemedben szivárvány – kisfiúként nézem.
Hangod bársonyselymén vibrál, remeg ajkad,
kamaszos figyelmem szemlélődik rajtad.
Szabadít látványod ámulatba ejtőn,
férfikönnyben szívem – legördül a lejtőn.
Hajótörött lelkem zuhan habok közé,
mindenem elmerül, semmim kerül fölé.
Súlytalan betűim só-nehéz szavakban,
feketén-fehéren – kontrasztos alakban.
Süllyedő valóság, emelkedő álom,
kettőjük közt csüngök: foszló cérnaszálon.
Csirke Zoltán a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Foszló szélű tibeti imazászlók (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
