Kulcsár Kristóf: Szerelem-vár
A Bory-vár balladája, az én Úrnőmnek
I.
Ha szeretnéd:
Építhetek,
Én is Neked,
Kulcsár várat,
hogy őrizze álmaid,
Megőrizze neved.
Őrizze, hogy voltunk mi is.
Voltunk szépek,
Mindig szerelmesek.
Ahogy ő,
Egy életet,
Áldozok a Műnek.
Mert életet áldozni:
a hű,
szerelmes Nőnek.
Ahogy ő,
A Műhöz,
márványt nem használok.
Hűs betonból, verejtékkel,
rímet,
zenét, verset:
Szobrot, falat,
tornyot farigcsálok.
Téglák a hangok,
Köztük a habarcs a rímek.
Díszek az éjszakák,
Csillagok,
Illatok és ízek.
És szilárd az én várom.
Mert soha nem a kell,
Mindig csak a szabad.
Milliónyi lehet,
tartja meg a falat.
És hatalmas az én váram.
Mert határa csak,
A mérhetetlen
szeretet.
Ha szeretnéd:
Építhetek,
én is neked,
Kulcsár várat.
Őrizze, hogy voltunk mi is,
Voltunk szépek,
Nagyon szerelmesek.
Megőrizze álmaid,
És megőrizze,
meg nem őrizhető,
meg nem érthető,
Földöntúli Szépségedet.
II.
Falak ölelkeznek,
Tornyok csókolóznak,
És ősi varázsereje,
Van még itt a szónak.
Bokrok örvendeznek,
Csókra állnak szájak,
Alabárdos őre,
Leszek én a várnak.
Egy vár,
Melynek kapuja,
Mindig nyitva áll.
A szigorú várőr,
A kapuban,
Mind’ csodára vár.
És Istentől kapott levelét,
nézi a csodáknak,
Az Úrnőhöz az juthat,
Akit már fent várnak.
Szobrok simogatnak,
Lépcsők bókot súgnak,
A kútnak legmélyéből,
Szép szerelmet húznak.
A várunk nem csak szikla,
Benne Lélek lakik,
A mennyekhez ki akar,
Közelebb juthat itt.
III.
Ostromgép zúg,
kopja öklel,
Faltörő kos,
Ránk fogát feni.
Boszorkánymester,
Villámját szórja,
És az őrült pap várunkat,
Átkaival veri.
Vértem csupa vér,
Pajzsom rozsdás,
Pallosom törött.
Falaimon rontás,
Tisztem egy sem él,
Seregem elszökött.
És én mégis szelíden, boldogan,
Állok csak a vár fokán:
Mert tudom, hogy voltam:
A legelső lovagod,
És leszek:
az utolsó katonád.
Kulcsár Kristóf a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: A Bory-vár (bory-var.hu)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
