Németh Attila: Tizenhat vers
Csillog
1.
Eltemettük őseim, őseim,
Száraz fára szarka szállt, ült.
Hegy vulkánja, parázs, hamu,
Kövér kölyök pocsolyába
nézi arcát.
2.
Feszület,
üllő szemű madár,
Kovács nagyapám
csillog az éjszakán.
El
Eljár, eljár a virág,
lettél négy csillag,
négy évszak.
Elnézem az erdőt,
zöld kereket,
itt maradt négy szekeret.
Nézem
Nézem a fát,
hajad hosszát,
Négy évszak
négy madarát,
Eltemetett rőzseágat,
nyíló virágot.
Hajad virágai
napsugár sugara.
Eljár
Eljár a madár,
eljár a róka,
honnan a makk,
óriás tölgyfa.
Vissza nézz,
fűrész, balta,
Kocsmás villan,
asztala, pohara.
Négy
1.
Négy villám, négy szálfa
temessük, temessük anyámat,
Holdat s csillagot!
2.
Elszállt a fa, a fa
madárkoponya,
Koszorú virága,
margaréta, viola.
Nevem
Nevem őz,
nézz vissza,
köd, hó!
Repül s csillog
az érett körte.
Elvisz
Elvisz a halál,
kétágú ág, ág.
Temető helyett
szerelem, ölelés, nyár.
Eljár
Eljár a fejsze
ágért,
Két madár
temet el zsákot.
Nehéz
Nehéz volt a tél,
elszáll rigó, igen,
visszaszáll a fecske is.
Diófa kérgén
borostyán, vadszőlő.
Kemény falú málnatő,
Kopár őszi gyertyatemető.
Itt lakott nagyapám,
kőház volt, benne
ágy, asztal, cipő, hegedűje,
lőtt vadkan
fut, menekül.
Reggel
Reggel fény, szürkület,
Fa kérgén nyikorgó vadméz.
Voltál virág, négy faág,
Templom tornyára ült virág.
Elnézem
Elnézem őt, két
szekér szénát, szalmát,
Eltemetett orgonát,
felröppenő kavicscsőrű
madárkát.
Elnézem a tájat,
varjút öreg eperfán,
szú ette gerendát.
Vadrózsa májusban
nyílik a templomban,
S temetőbe betér a madár,
elmeséli téli estét.
Nézem
Nézem a fát,
szellőt, madarat,
Nyílik a virág,
eltemetett faág.
Öreg
Öreg nagyapám elment messzire,
Két fillér van a zsebében.
Templomon kereszt, delet mond a harang,
Fekete rigó kopogtatja
a fejfát.
Csend
Elnézem a csendet,
Fába szállt
felhőt, felhőt.
Itt járt a róka,
falevél kabátja.
Zeng
Zeng az erdő,
ül a hegy,
mese a mise,
valóság az Isten.
Két kezem villám,
fegyverre töltött
nap-napsugár.
Tél
Tél van, fúj a szél
a hó olvad, de
madár még nem dalol.
Öreg fenyők látták
a háborút,
szekéren a katonát.
Elment a ló
forrásra, patakra,
Idegbeteg madár szállt
hátára, hátára.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2018)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
