Szilvási Csaba: PályADYjam
(ADYgramma)
(Szondi Györgynek barátsággal)
Én már nagyvárADY működésem alatt
döngettem a kaput, döngettem a falat.
Mint a HunyADYaknak sok melódiát
költött elődöm, a szegény BarlA DYák,
úgy éreztem vAD Yndák gyűrűznek körül,
mert megfullAD Ytt az ember és nem örül,
vagy ha netán lázad hevesen és vadul,
akkor megöli A DYsznófejű Nagyúr.
Láttam, hogy amíg a pórnép fárAD Yzzad,
A DYktátorok pénzeszsákjai híznak.
Hogy győzzön a fény, az értelem, a szellem,
szót emeltem a rút marADYság ellen,
és bár ebben társra sokáig nem leltem,
rADYkális, nagy változást követeltem.
Tudtam, hogy új Főnix lesz majd Hunniából,
föltámAD Ydővel a tetszhalottságból,
s nászát üli – nem mint héja az avaron –
A DYcső, a szabADYtó forradalom,
melynek nem lesznek arADY vértanúi,
csak győzedelmes, szép glADYátorai.
Célom volt, hogy a népet szent harcba hívjam,
és az lesz az én posztumusz pályADYjam,
ha itt nem lesz senki sem tunya, sem kába,
és emelt fővel megyünk Európába.
Illusztráció: Ady Endre
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
