Kovács Péter (1943-2019)
„Rajzolok, firkálok, piszmogok tovább” – fejezte be hetvenedik évfordulója alkalmából fogalmazott vallomását a Kossuth-díjas festőművész, műhelyünk tisztelője.
Nincs tovább piszmogás. Mi azonban holtunkiglan élvezhetjük firkálásainak pasztellhálóit.
Tegyük. Búcsúzunk – folyóiratunk egy hét évvel ezelőtti összeállításából (http://www.napkut.hu/xiv-evfolyam-10-szam, p. 90-91.) vett Kovács Péter-bekezdésekkel. (A szerkesztőség)
„Rajzolok, vagy még inkább firkálok – és itt máris megakadok, mert mit nevezünk rajznak, mit firkálásnak? A kérdést maga a tapasztalat, az aktivitás hívja elő, és a tovább folytatott kutakodó gyakorlat keresi a választ is. Idekívánkozik egy rejtett üzenetként szerencsével hozzám került, Székely Bertalannak tulajdonított idézet, melyet rögtön magamra vonatkoztattam: „Aki nem tud firkálni, az rajzolni sem tud.”
Alapvetően a létezés, jelenlét, eltűnés, elmúlás gondolatához kapcsolódó,ahhoz közvetlenül vagy áttételekkel kötődő témák faggatása, a felbukkanó kérdések, kételyek, panaszok megformálása foglalkoztat. Általában így születnek a rajzolás és festés határvidékeire sorolható, vegyes technikájú munkák.
A rajz – a kézíráshoz némileg hasonlóan – lassan elveszíti egykori szerepét, a jelenkor képözöne és a tömegkultúra vizuális nyelve már nem igényli és nem használja. Megmarad (meddig?) a művészeti területek és alkalmazások számára. Amíg létezik, addig – nekem legalábbis – van teendőm és eszközöm; rajzolok, firkálok, piszmogok tovább.”
Illusztráció: Kovács Péter (Kelemen Zoltán Gergely fényképfelvétele, 2014)
Cimkék: búcsúztató, hírek
