Mukli Ágnes: Kertek jussa (Két vers)
Kertek jussa
Kertek jussa, szeptember. Benne
éretlen, fakult termés, vesztes
múltimádó vég. Alku, mint fullánk
peres almon, vagy hűtlen birtok.
Szulákos gaz, elsatnyult vidék,
elhagyatott tőkén venyigék,
fürtjén szemek vágyódása, érett,
megédesült nyárvég csemeték.
Csak néha esett, esőcseppek
vészjóslón hullottak lefele,
paradicsomok földre hajoltak,
kelletlenül értek. Felperzselt
réten hőség, forró szárazság,
végzetet dúdol a külvilág,
ártalmas áramlatok lidérce,
virulást zengő termő halmon át.
Enyészet közeli állapot,
őszbe ért gyapjas pörje, botor
kárhozat- kezdet gyökerek. Élni
kell. Beérett gyümölcs vagy csupor
tej másnak világ látta idő,
nekünk mindennapi ízelítő.
Szántón érlelt kalász, búza, ritka
csélcsap nádas, új eget tetőz.
Ó, kertjeink, páratlan kertek,
mily sok növényt nevelhettetek,
önzetlenség gyomlálta bő termést,
mély ásónyomok nyomába esve
éveken át. Most szárazság sújt.
Bárcsak lenne sarja, szerte hullt
magja, amely folytonos jövendő,
melyért egyre hálásabb a múlt.
Őrizz még…
Új hold volt, s csillagfoltnyi szerelem.
Bilincsed voltam jég- csók helyett,
Melengetőn gyengéd szavad, megcsalt
csend. Romlatlan mennybolt, hittel varrt,
szent palást, tört kilincs. Hitetlen éj
rejtélyes vad forrásnál, mit sem ér.
Feljajdult féktelen hang, zongorák
trillája tiszta zápor- locsogás.
Ha álmod szólít eltaszíthatsz, már
ha hív, mert őriz még a hamvas tánc,
egy tartozék egy láng nyomán. Elénk
tárult dal, furcsa, átvirrasztott éj…
Víg viharok, kanyargós, holt berek,
szirtfok színezte aranyra messze,
kertjében köd, tarka rózsasorok
színeit keresem fűzöld bokron.
Lombos, selymessé simult ég alatt,
egy árva ág őszt akar. Újra mar,
nevet holtan, hamis rejtélye vagy,
ligeted verselte kedvvel becsap.
Mukli Ágnes a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Galina Trayanova fényképfelvétele (2019)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
