Marton Árpád: Mozaik
A fűzfák között lenn, a parton
úgy szikrázik föl most az alkony,
akár aranyló mozaik,
melynek üveglap-sorait
úgy illesztette régi mester
kitartással és türelemmel,
hogy fényeiken át szemed
meglássa mintegy az eget:
minden kövecske egy ima,
engesztelő liturgia,
s a boltívek súlyos kőtömbjén
légiesen lebeg, mint tömjén.
Magába zárt tökéletesség,
mely Isten láthatatlan testét
sugározza a Földre le.
Örökmécs-fényű szín-zene.
Illusztráció: Bellus Ibolya fényképfelvétele (2019)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
