Mondd meg nékem, merre találom…

Hetedhét

január 10th, 2020 |

0

Noszek Barbara versfordításai

 

Mária Ferenčuhová

 

Az időérzékelés balesetei c. ciklusból

Nyitány

Érzékelésmódok: a csatornák között
Szavak nélküli napok, évek, időszakok
A sziklarajz századai, grafittal, égetett vörössel
Nyugtalan karcok. Esetlen figurák sziluettjei.
Vonalak szövedéke (mozgó állatok).
A szó évezredei: a test körül kígyóznak, ostorozzák azt,
esetlen mondatok sziluettjei. Mögöttük terek.
Elhalkulás… és a hangos képek rohama. Kibogozni. Átívelni.
Értelmes arcot vágni.
Kéz, hogy örömöt lelj: rajzolni.
Kéz.
Kéz: túlélni, megölni.
Száj a hanghoz (játszani, hazudni). Kinyitni. Másnak.
Hasonlót a hasonlóhoz (Picasso a barlangban). És a hidak!
Magadnak. Másnak.

 

Az Immunitás c. kötetből:

F. H. (32)

Van még idő. Elmém még nem
hullott darabokra, még mozgok,
megtartom a tollat, felveszem a telefont.
Sőt érthetően válaszolok, tisztába teszem
a fiam, odabújok a feleségemhez.
Nincs értelme ezt az időt
másodpercekben
vagy években mérni:
Az összes pillanat viszonyában
fejeződik ki a teljes élethez.
A fiú arca, beférkőzni
tekintetébe, buszra várni:
most.

 

G. S. (79)

Sejtjeim sok mindent tudnak.
Csupán a leglényegesebbet mondják.
Testem már nem tartja úgy
kordában őket, mint régen.
Bőröm pigmentfoltokat hoz létre
önkényesen. Fülemből
szőrszálak nőnek ki.
Már csak a várakozás marad, hogy a
sejtnövekedésért felelős gén
megszakítja-e a hallgatást, rossz
időben, rossz helyen.
Hogyan magyarázni a géneknek
a csend értékét? S ha már
tudják, de nem szándékoznak
hallgatni?

 

Mila Haugová

 

***

itt kezdődik a tenger
küszöböm előtt hiszem
hogy ha kinyitom az ajtót
áttetsző és hűs
elönti a szobám
ágyat, ruhát, képeket
verseket
és elvisz engem hozzám

***

pohár víz rózsa
(Zurbarán) ezüsttálcán
fekszem rosszabb
álomba eszmélve
melyben nincs
pohár víz ezüsttálcán
rózsa sem én

***

a test vallomása mely
mozog:
ismerem a rosszat mely
visszajönne
viselj el
mindig elkezdem
mindig abbahagyom
ahogy most hozzád lép
hallgatásom ahogy
fölöttem virraszt
ahogy elveszítem hangom ami
a félig parttalan folyóban spontán
reményt talál

 

Mária Ferenčuhová (Pozsony, 1975) – költő, műfordító, filmkritikus. A pozsonyi Színművészeti Főiskolán (VŠMU) szerzett diplomát, és a párizsi Ecole des Hautes en Sciences sociales posztgraduális képzésén is részt vett. Első verseskötetével 2003-ban jelentkezett Skryté titulky címen. Nagy sikert aratott a 2006-ban megjelent Imunita kötete, melyet francia, szerb, szlovén és ukrán nyelvre is lefordítottak. Rendszeresen publikál filmelméleti tanulmányokat és verseket különböző szlovák folyóiratokba, illetve francia nyelvből fordít. (A fordító)

 

Noszek Barbara a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott műfordítója
Illusztráció: Sziklarajzok (pixabay.com)

 

Cimkék: , , ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás