Papp Ákos: Messze még a part (két vers)
DÖRÖMBÖLŐK
Sorban állnak a napok
és dörömbölnek ajtóm előtt.
Jönnek, jönnek az ordas-
vágyú trónkövetelők.
Bérlakás-ablakszemeiket
mélyen belém meresztik,
omladozó-penészvakolat
pikkely bőrüket levedlik,
liftakna-savanyúszaggal
szivárognak át a falakon,
lefolyóból visszaböfögő bűz
jelzi: itt vannak valahol,
félretett mosatlan szennyes
ízével csavarják orromat,
mint burjánzó sejtcsomó
szorítják torkomat,
sorban állnak a napok
és dörömbölnek mindenütt,
a szótlan sárgasággal bámuló
hold csontos fénye süt
és fekete hadseregként
kábít a múlt, mint a bor.
Elő hát a papírt, a tollat!
Mielőtt minden elsodor.
Messze még a part
Eljöttem érted! — mondta a tenger.
Jöjj és kapaszkodj hátamba!
Eljöttem hozzád szegény ember,
fonj erős gyeplőt hullámomra.
Éjszaka van és hidegek a habok.
Halak és hálók között
vadul vágtatok.
Ki tudja ez a rohanásmenet
merre-hová tart?
Átölel a tenger
és messze még a part.
Papp Ákos a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Fotók: a szerző
Illusztráció: messze még
Ezek is érdekelhetik!
Vitéz Ferenc: Szavak és Kavicsok →
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
