Horváth Adrienn: Hiába
Sírni hív a földön az összegyűrt párna
Zúgásszerű hangon telnek el a napok
Felnézek a mélyből üdvözölni magam
Mélyebbre nézve most magamban hallgatok
Messzebbre nézve most magamban kutatok
Utolsó szavaddal őrzöm emlékedet
Álmomban ébren is nyugtalanul kísért
Tagadom ismétlem míg végleg megreked
Mélyebbre süllyedve magamba roskadok
Összeroskad alattam a hívogató párna
Hív a virágzó kert pince és nyaraló
Engem már miért téged már hiába
Horváth Adrienn a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Hiába
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc haikuiból →
Németh István Péter: TÉLI MOZAIK (haiku-füzér) →
Babics Imre: Tollvégek avagy spirituális ornitológia (részletek) →
