Kutrovátz Renátó: Happy End
Tegnap láttam egy idős párt
a villamoson,
ahogy egymásba kapaszkodtak,
mint egy tökéletes
puzzle darabjai.
Én is idáig akartam
eljutni veled.
S az úton
gyűjtögethettünk volna:
nyarakat,
teleket,
sebeket,
emlékeket,
s végül
tálcán nyújthattuk
volna át egymásnak
az örökkévalóságig tartó csendet.
De
Ebből nem lett semmi,
mert az arcomba hánytad
az együtt töltött időnk sokaságát.
S mikor a küszöbön álltál,
az arcomat megvilágította
a csillagok szürke fénye.
Akkor mondtad magabiztosan,
emlékszem,
hogy a szíved űrnyi sötétjében
számomra egy ujjnyi hely sincsen.
Kutrovátz Renátó a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: Jacob Jordaens (1593–1678) rajza – forrás: Metropolitan (www.metmuseum.org/art/collection/search/459293)
Ezek is érdekelhetik!
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
B. Tóth Klára: Lajos királ imája →
