Dobay Katalin két verse
Papírhajók
várad csonttorony
alattad végtelen
folyam az idő
reményeidből fényes
papírhajókat hajtogatsz
úszol az árral
kényelmes
farvizeken utazol
vágyott kikötőkbe térsz
sűrűsödik a csend
ködkürtök hangját
fürkészed
valahol a távolban
fehérlenek
a papírhajók
Tulipán
arctalan
kódokon
fehérjék
zakatolnak
sejtek
láthatatlan
gyöngyök
peregnek
levelek
rejtekén
szárba
szökken
piros
virágot
rajzol
a tavasz
tátogót
mint
a gyermek
Dobay Katalin a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Hajókázás (fh. festmény: Monet)
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
