Szűcs János: Rituálé
Réz amulettarc a Hold.
A téli éjek égurát, az Oriont
őrzik csapzott csillagkutyák.
Vérzik a horizont.
Tél tarol az ősz után.
A kertek alján
árnyék árnyékkal hál.
Csontvázzá vedlenek a fák.
Valahol az erdőben a halál
üt tanyát.
Hideg szél fúj, hó kavar.
A föld felett fekete vitorla
libben ide-oda: egy riadt
csókaraj.
A vadonban
fáklya lobban,
fényt és kormot ont.
Árnyéktáncot jár
fehércsuklyás
álarcokon.
Csendben a csend honol.
Az éjszaka avas gödreiben
ülnek a beavatott,
a tetemre hívott összegyűltek;
a másvilágba menekültek.
Szemben a tűz az élőnek,
föld a halottnak.
Középen Moloch vasszobra:
neki áldoznak.
Lángokban gyermekkoponya,
sercegve ég a gyermekvér.
Most ha megjelennél
égő-, vagy zúzos csipkebokorban,
titkot nem tudnék tartani,
elárulnálak Téged,
hogy lássák: itt vagyok
tízparancsolatoddal;
veled együtt,
ebben a pokolban.
A földön vértől rozsdásodnak,
lőtt sebből angyaltollak.
Szűcs János a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: “Angyaltollhullás” (fh. metszet in: Die alten jüdischen Heiligthümer, fh. festmény: J. Martin)
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: krumplipucolás, világlocsolás →
Medárd-áldozat – Zsávolya Zoltán versei →
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
