Fecske Csaba: Senkiföldje (három vers)
Emlékszel?
emlékszel az esőre
a vékony szálú nyári esőre
az égből kukucskáló angyal
lengedező hajára
a gyöngéd fájdalomra
ahogy pici patáival végigkocogott
kipirult arcunkon
emlékszel kivel ültél a titokban
elkötött csónakban
aki szégyenkezve simogatta
libabőrös lábadat
nagyokat csobbant az evező
mintha azt akarta volna mondani
ne menjetek el
maradjatok itt a titkok
senkiföldjén emlékszel
van mire emlékezned
vagy csupán légvárat építgetek
akaratlanul elorozva
valódi történeted
Őszi reggel
rigót működtet a kora reggel
verítékezni kezd az őszi fű
az utca megtelik emberekkel
koponyámat mintha egy köszörű
járná körbe csak úgy zúg a fülem
tudom működik minden nélkülem
hallom amint az erkélyen levél
zörren virágaimról a földre
ha az ember ennyi évet leél
nem másra vár hogy majd felsöpörje
ahogy veszteségei sokasodnak
már hiszi a keveset is soknak
mint egykor a kéj most a fájdalom
dagonyázik a hús mocsarában
gennyes sebeimet takargatom
sohasem az jött amire vártam
a szatír szél nekiront a lombnak
lószar körül verebek zajongnak
mindig följajdul benned a gyermek
amikor lábad avarban gázol
már tudod nem győzheted meg
a testet a lélek igazáról
lekopik az emberről a teste
jövőt remél hogy múltját keresse
mázsányi súllyal nehezedik rád
a fényben megcsillanó ősz hajszál
válladon Isten nélkül nem bírnád
tudván hogy az a tátogó halszáj
ama távoli elnyel majd végül
addig is ő szolgál menedékül
füstöl a köd orrunkig se látni
hervadt szirmát szórja a muskátli
de új virágot is nyit maradna
még és menne is már bizonytalan
két akarat benne összekoccan
mit gyűjtött egy nyáron át a napfény
ott pernyél a lehulló sziromban
és ami ő volt ott lesz alatta
fémes zörgése van már a lombnak
összekoccannak a száraz ágak
benned furcsa érzések osonnak
nem te következel majd utánad
Téli kép
a hólepte kert
szépsége szinte éget
fehér füstfoszlány
számon a lélek
riadt cinkeszárny
sebzi meg a levegőt
törékeny madár néz
engem én meg őt
a hideg égen
a telehold vakít
hogy láthattam ezt
nem hiába voltam itt
Illusztráció: Két levél (fh. részlet: Courbet: Őszi tenger)
Ezek is érdekelhetik!
Medárd-áldozat – Zsávolya Zoltán versei →
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
