Charles Bukowski: A nagy szökés
figyelj, szólt hozzám, láttál már egy halom rákot
egy vödörben?
Még nem, válaszoltam.
Nos, az egyik mindig a többiek fölé kerekedik
és elkezd kifelé mászni a vödörből
majd szabadulása pillanatában
egy másik társa visszarántja
Valóban? Kérdeztem
Valóban, mondta, ez a munka is olyan:
senki sem akarja, hogy a másik kiszabaduljon
eme helyről. Ez a dolgok rendje
itt a postán.
Elhiszem, mondtam.
Éppen ekkor jött a műszakvezető és közölte:
beszélgettek, cimborák.
Munka közben nincs szövegelés.
tizenegy és egy fél éve dolgoztam már
itt.
Felpattantam hokedlimről,
a műszakvezetőn átmászva
felnyúltam, s kiszabadítottam
magamat a helyről
olyan könnyen ment, hogy el sem hittem.
De a többiek nem követtek.
Ezután, ha ráklábakkal találkoztam
a munkahelyemre kellett gondolnom.
Kényszerűen a munkahelyemre
gondoltam ötször vagy hatszor
mielőtt inkább
a homárt választottam.
Fordította: Tóth Attila
Illusztráció: “A nagy szökés” (fh. eredeti gépirat szövege, 1992-04-24, ©bukowski.net/manuscripts)
Ezek is érdekelhetik!
Középkori örmény kanciók II. (Zsigmond Benedek fordításában) →
Werner Aspenström verseiből* →
49 fej a tükörben (Paul Emond elbeszéléseiből) →
